Kötet, Fezejet

 1    I,      I|      pusztai kocsmáros nem abból él, hogy bort ad el, hanem
 2    I,      I|           Minthogy kedves onklim él, annál könnyebben teheti
 3    I,     II|       míg az öreg Kárpáthy János él, nem szabad önnek párbajt
 4    I,     IV|  színészhez, és ami legtöbb: jól él a férjével. Minden szobában,
 5    I,      V|   meghalni, csak megvénülni; még él, de már eltemették.~ ~Tehát
 6    I,      V|          Ha tisztán művészetének él, ha nem veti magát oda a
 7    I,      V|          játszik, hogy már régen él; éveit megszámlálják; elmondják,
 8    I,    VII|        nagy urak között az a hit él, hogy ők nem tartoznak vele
 9    I,    VII| mindenütt valami fensőbb hatalom él, ki nemcsak az elemekben
10    I,    XII|     azáltal, hogy szorgalma után él, minden megillető nemesi
11   II,    XIV|        lenne az? Ha férje sokáig él, s ő hű marad, szomorú hervadás
12   II,     XV|   ellehetsz, amíg az öreg Boltay él; bár az isten éltesse sokáig,
13   II,     XV|        meghal. Addig, míg Boltay él, tán kárba vész drága ifjúsága,
14   II,   XVII|      hogy hát maga azalatt miből él, azt felelte rá, majd csak
15   II,  XXIII|          hogy ő tilos viszonyban él valakivel…~ ~– Persze, hogy
16   II,   XXIV|        lelkű ember környezetében él, kik bizonyosan nem használnak
17   II,   XXIX| könyvében, hogy kettőnk közül ki él tovább?~ ~János inte neki,
18   II,   XXXI|        Abbelino mind e mai napig él.~ ~Egy igaz folt nincsen
19   II,    Meg|       belőle grófné. Még most is él, s a nevét nimbusz veszi