Kötet, Fezejet

 1    I,     IV|          volna rajta. – Már öt perc egyre, és én elkésem – azzal felkeresé
 2    I,    VII|         ismét visszatért.~ ~– A tűz egyre terjed – monda Chataquéla
 3    I,   VIII|            sem tud nyugton maradni, egyre táncol és ágaskodik.~ ~Odaállítják
 4    I,   VIII|           szö vődni, mégpedig tízet egyre, hogy az idegen lesz mind
 5    I,   VIII|     felkészülve várt, az ő lova még egyre ágaskodott, s lábaival kapálta
 6    I,   VIII|         vadász kezdett dühbe jönni, egyre vágta, ütötte a magát megbikacsoló
 7    I,     IX|       szörnyen bámulnak mindenen, s egyre kérdezgetik amazt: – „Ki
 8    I,      X| legdivatosabb sálok, kalapok járták egyre, s mihelyt valami törődött,
 9    I,      X|           nem tesznek egyebet, mint egyre sóhajtoznak. Sóhajtozni
10    I,      X|            úr az egész beszéd alatt egyre mosolygott, csak néha figyelmezteté
11    I,    XII|        pokolbeli, kísértetes hangja egyre szakadatlanul beszél: „Kárpáthy,
12    I,   XIII|        hoztak elé, a pohár csengett egyre. Hátul a függönyös peristylben
13   II,     XV|          tagadni. Szeresd te is. De egyre kérlek: ne szólj előtte
14   II,     XV|       ingfodor szalagját.~ ~Mayerné egyre nézte a leányt. Bámulni,
15   II,     XV|        feslő rózsa.~ ~Boltay mester egyre pödrötte a bajuszát, mint
16   II,     XV|         túlsó felén ül Fennimor, és egyre nyer, néha bennhagyja az
17   II,     XV|            Kárhozat, kárhozat.~ ~És egyre veszt.~ ~Alig látja már,
18   II,   XXIV|          Kárpáthynéval találkozott, egyre őróla álmodott, látta, beszélt,
19   II,   XXXI|         százféle kérdést, mik közől egyre is dolgot adna megfelelni