Kötet, Fezejet

 1    I,      I|     sajnos észrevételt nemzetes Bús Péter uram tevé, ki a kegyetlen
 2    I,      I|       keresztúti gáton, melyben Bús Péter uram vala a kocsmáros.
 3    I,      I|   Estére kezd már az idő járni. Bús Péter uram a szántóföldről
 4    I,      I|     hozzon az istennyila – szól Bús Péter morogva, s oda se
 5    I,      I|    aztán ismét néhány lépést.~ ~Bús Péter uram nézi igaz predestinációt
 6    I,      I|       idő is elsetétült szépen. Bús Péter uram könnyebbült szívvel
 7    I,      I|       indulni valahová!~ ~… Míg Bús Péter uram csendesen aluszik
 8    I,      I|     injúria. *~ ~Márpedig nemes Bús Péter uram híres volt arról,
 9    I,      I|        szolgáljon kend ízibe!~ ~Bús Pétert mintha kiöntötték
10    I,      I|      ilyen úri gyomorba – szólt Bús Péter –, szolgálok inkább
11    I,      I|    nevetett magában mindenki.~ ~Bús Péter uram ezalatt felnyitá
12    I,      I|   idehaza?~ ~E csodára kilépett Bús Péter urain gyertyával kezében,
13    I,      I|          Hogy híják?~ ~– Engem? Bús Péternek~ ~– Diable! * nem
14    I,      I|         egyebet, mint gólyát.~ ~Bús uram gondolá magában, hogy
15    I,      I|   Megkövetem, az én nevem nemes Bús Péter, és én meg vagyok
16    I,      I|   mindegy; így tarka az élet.~ ~Bús Péter uramnak sehogy sem
17    I,      I|       Az bizony jó lesz – mondá Bús Péter; azután nem is mondott
18    I,      I| reszketve állottak előtte, maga Bús Péter uram is megnémult,
19    I,     Sz|        úr~ ~monsignore Bouche – Bús uram~ ~montúr – mondur,