Kötet, Fezejet

 1    I,      I|      elhat olykor a fülébe; de biz ő nem bánja; volna ugyan
 2    I,      I|       vitatkozást.~ ~– Mindent biz én, nagyságos uram; csakhogy
 3    I,      I|       s ti megettétek.~ ~– Meg biz azt, még ha egy hordó bora
 4    I,      I| használ. Nem bolond ez?~ ~– De biz az. Tud még róla valamit?~ ~–
 5    I,      I|    egyik hegytől a másikig, de biz az én jövedelmemből sem
 6    I,    III|   elkívánkozik.~ ~– Oktalanság biz az, uraim, és én magam sem
 7    I,    VII|       nagy tűzoltógép?~ ~– Van biz itt a Panthéon udvarán,
 8    I,   VIII|        mindjárt elibe vág! Nem biz a. Ez is sarkantyút adott
 9    I,   VIII|           mondta Márton. – Tán biz azt gondolod, hogy majd
10    I,      X| mennyit vásárolt ott a leánya. Biz az felyülhaladta a háromszáz
11    I,   XIII|         Újság: hazugság. Azzal biz a véremet nem rontom.~ ~–
12    I,   XIII|        pipázik senki.~ ~– Úgy! Biz igazad van. Hát miért nem
13    I,   XIII|       rákerüljön a sor.~ ~– De biz azt hiszem, hogy amióta
14    I,   XIII|      jó szíve van kendnek.~ ~– Biz énnekem nincs – mormogá
15    I,   XIII|        szomorú hírt hozá, hogy biz az öregúr, ámbátor még ki
16   II,    XIV|      hozzád illik.~ ~– Jó lesz biz az, Boltay bácsi, mentől
17   II,     XV|   lehet ütni.~ ~– Hja leányom, biz az ábrándozás szép dolog,
18   II,  XVIII|    tudja ő e bókot viszonozni; biz az ügyetlenke volt szegény.
19   II,  XXIII|         Engem kijátszanak!~ ~– Biz az megeshetik, hogy kijátszanak.