Kötet, Fezejet

 1    I,    III|             milyen igaz minden szava, sokszor tapasztaltam már magamon,
 2    I,      V|               Óh, a betegek ravaszok, sokszor lehunyják szemeiket, tettetve,
 3    I,     VI|     hagymakoszorúkat!~ ~Az ember mond sokszor nagyot, amiről tudja, hogy
 4    I,    VII|           azért, hogy ő jön.~ ~Hiszen sokszor álmodta így: a hős, a bátor
 5    I,     IX|      idenézett reám. Engem jól ismer, sokszor beszélek vele, mikor principálisom
 6    I,      X|            inas hozott neki, és azt a sokszor említett földesúr saját
 7    I,     XI|            jót tesz, szelíd tekintete sokszor felkereste őt álmaiban.~ ~
 8   II,    XIV|              sikert mert ő is ígérni. Sokszor próbálta Teréz a leány szívét,
 9   II,     XV|              egy szobában aludjam. De sokszor elmondtam magamban, bár
10   II,     XV|            szerencsétlen. Csak hiába, sokszor jót akarnak a szülék, és
11   II,     XV|              legrosszabb lesz belőle; sokszor meg azt hiszik, hogy a legnagyobb
12   II,     XV|               és képzelet.~ ~Az ember sokszor fél, remeg egész éjen át,
13   II,   XVII| Alapítványokat tesz a köziskolákban – sokszor eljár a szomszéd Szentirmay
14   II,    XXI|          pedig előre tudja, hogy igen sokszor el fog ájulni, mert őt minden
15   II,    XXI|            róka! Ismerik már egymást, sokszor találkoztak itt-amott. Most
16   II,   XXIV|                Kedves öcsém. Az ember sokszor tesz kérdéseket, amikre
17   II,   XXIV|       tűrhetlenebbé tette magányát.~ ~Sokszor már azt a gondolatot sugdosta
18   II,    Veg|        észrevételek, miszerint nagyon sokszor használom az idegen szavakat.