Kötet, Fezejet

 1    I,      I|           harmadik a tányérnyaló poéta, kik ott egy társaságban
 2    I,      I|        van Gyárfás? Hol kuttog a poéta? – kiálta összevissza; pedig
 3    I,      I|     dörzsölve lábait. Gyárfás, a poéta és Vidra, a bohóc, ott álltak
 4    I,      I|  cigányok között találhatni, s a poéta olyan fűzfáról szakadt,
 5    I,      I|       rögtön mondjon verset.~ ~A poéta megvakarta az orrát és szólt:~ ~ ~„
 6    I,      I|          Pardon grácia – szólt a poéta megzavarhatatlan képpel –,
 7    I,      I| személyek: a bohóc, az agár és a poéta.~ ~A nagy úr lassankint
 8    I,      I|         összeatyafiasítá őket, a poéta a cigányt kezdte nagyságolni,
 9    I,      I|        Csak halj meg – biztató a poéta –, ne félj, epitáfiumodról *
10    I,      I|        énekszóval, utánuk ment a poéta, nyakába kötve palástul
11    I,      I|       kezét, hogy el ne essék, a poéta féltében előrekotródott.~ ~–
12    I,   VIII|    találhassa abban, mint hány a poéta cigánykereket közkívánatra,
13    I,   VIII|          úri emberek számára. Ha poéta volnék, nevezhetném az ilyen
14    I,   XIII|      mórióskodik, * mint Gyárfás poéta, aki verseket köpköd maga
15    I,   XIII|        és Vidra, a cigány. Még a poéta is megszökött. Gyárfásnak
16   II,     XV|      hamar megéhezik mellette. A poéta urak szeretnek ideális dolgokrul
17   II,   XVII|    versbe szedett piszok Gyárfás poéta által mázoltatott papírra,
18   II,     XX|        és Szentirmayné; ha török poéta volnék, azt mondanám: két