Kötet, Fezejet

 1    I,   VIII|        Hát azt számolod-e, édes öcsém, hányszor mentek kárba a
 2    I,   VIII|    börtönbe záratván.~ ~– Ejnye öcsém, be jó prókátor lett vohla
 3    I,   VIII|            Ejnye, hogy tudja az öcsém a módját!~ ~– A hordók tetejébe
 4    I,   VIII| rákiáltva hetykén:~ ~– Szorítsd öcsém!~ ~A pályatér negyedik részében
 5    I,   VIII|     legényre:~ ~– Ne is gondold öcsém, hogy te győztél, mert az
 6    I,   VIII|      idegen legény.~ ~– Megállj öcsém – szólt rekedt, eltompult
 7    I,   VIII|      lehessen.~ ~– Kinek hínak, öcsém? – kérdé a pünkösdi királytól~ ~–
 8    I,   VIII|       általa.~ ~– Hát szerelmes öcsém, tudod-e hogy ma van piros
 9    I,   XIII|  elpáholtatást, amit Kiss Miska öcsém követett el rajta mindnyájunk
10    I,   XIII|         ha nincs-e még itt Béla öcsém?~ ~Pál csúnya képet meresztett
11    I,   XIII|        Nos? Találd ki.~ ~– Béla öcsém! – szólt egyszerre az öreg.~ ~–
12   II,    XIV|         leányról van szó. Az én öcsém azon dicséretes szándékot
13   II,    XIV|     neki adni, ahol őt Abellino öcsém, bárha nyitott ajtó, ablak
14   II,     XV|       Kedves nőm! Ez itt kedves öcsém, Kárpáthy Béla. Kedves öcsém,
15   II,     XV|    öcsém, Kárpáthy Béla. Kedves öcsém, ajánlom atyafiságos indulataiba
16   II,     XX|         Tetszünk egymásnak édes öcsém, tetszünk egymásnak”.~ ~
17   II,   XXIV|       ünnepély elől?~ ~– Kedves öcsém. Az ember sokszor tesz kérdéseket,
18   II,    XXV|   délutáni álmát.~ ~– Te addig, öcsém, mulasd magadat kedved szerint –