Kötet, Fezejet

 1    I,      I|      megy el itt a török.”~ ~ ~– Micsoda beszéd már ez! Hát mi köze
 2    I,      I|        Azt a száz forintot!”~ ~– Micsoda száz forintot? – kérdé a
 3    I,      I|       esőtül ázott köpönyegét. – Micsoda ország ez! Hej! világot!
 4    I,      I|       nem itt lakom. Bon Dieu! * Micsoda fátum valakinek itt lakni,
 5    I,    III|        nem tudom elmondani, hogy micsoda érzés az. Legyenek csak
 6    I,     IV|      kutyával, s mutogatom, hogy micsoda mesterségeket tud. No semmirevaló,
 7    I,     IV|       ötvenezer forintot kidobni micsoda tréfa, s máskor respektusod
 8    I,     VI|   Kárpáthy ijedten tekinte fel: „Micsoda ügyetlen bolond ez az Oignon!
 9    I,    VII|   szögletébe, és sehova sem néz; micsoda megfeledkezés ez az illő
10    I,   VIII|      bocsáttassék be.~ ~– Hát ez micsoda új módi! – kiálta Miska,
11    I,      X|          és – és pártfogást.~ ~– Micsoda? Hát azt gondolja az úr,
12    I,    XII| Szolgálatjokra állok, uraim.~ ~– Micsoda? Mit ért ön ez alatt?~ ~–
13    I,   XIII|        Merre a pipám?~ ~– Csitt! Micsoda pipa? Nem tudja, hogy elébb
14    I,   XIII|    mindenbe, hogy azt sem tudta, micsoda szavakon kezdődik a „Miatyánk”.
15   II,    XIX|        főispánné neve. Nem tudom micsoda előszeretetből írta ide
16   II,    XIX|    zászlóaljat vezényelne; „Mit? Micsoda? Ha? Hogyan?” – így beszél
17   II,    XXV|       Mit mondhatott volna neki? Micsoda szava van itt a vigasztalásnak?
18   II,   XXVI|     jelenet fog lenni.~ ~– Vajon micsoda nagy baj érhette Abellinót,