Kötet, Fezejet

 1    I,      I|       az nem egészséges, vegye magára bundáját, hogy magát meg
 2    I,     IV|        a közérdeket egy percre magára vonni egy-egy művészi karambol
 3    I,      V|       elengedni a föllépést, s magára vállalandja, hogy a tisztelt
 4    I,    VII|       s azzal sietett hirtelen magára venni felöltönyét.~ ~Milyen
 5    I,    VII|      vágyaknak, miket az ember magára vitatott azáltal, hogy sokat
 6    I,    VII| őshonában szokták, utána halt, magára gyújtva a kioszkot, melyben
 7    I,      X|  emberé, hogy senki sem veheti magára.~ ~Az apa valami közpénztár
 8    I,      X|          Mayer uram nem ismert magára dühében. Hazarohant. Szerencsére
 9    I,      X|     leendett.~ ~Midőn a család magára maradt, akkor kezdődött
10    I,     XI|      Teréz bizalma is. Gyakran magára merte hagyni, a rábízott
11    I,     XI|       bűn.” Mért nem vigyázott magára. Mi fölkeressük, fölszaglásztatjuk,
12    I,    XII|     hívhat segítségül, egyedül magára van hagyva. – Hán?~ ~Sándor
13    I,   XIII|      volt, sohasem költött sem magára, sem másra, s hogy vendégeket
14   II,     XV|    félig befonva hagyta haját, magára rántá fehér takaróját, s
15   II,   XVII|          maga sem ismert volna magára az átváltozás után.~ ~A
16   II,  XVIII|       hogy van itt egy szegény magára hagyott nő, ki néhány nap
17   II,   XXIX|    Isten akarta így, s ő hozta magára veszedelmét. Most koldusbotra
18   II,    Meg|    egészen a fantázia vállalta magára a megköltést, s mikor a