Kötet, Fezejet

 1    I,      I|           hajszolás, ostorpattogás hangja elhat olykor a fülébe; de
 2    I,    III|           fekvő nemzet új életének hangja az, ha költői szólni kezdtek.
 3    I,     IV|      Vezekéri, magyar elegant ifjú hangja volt, egy nyúlánk, tejképű
 4    I,     VI|           csodálatos hajlékonyságú hangja virágaival, elővette mindazon
 5    I,     VI|         hallották őt így énekelni! Hangja csengett, mint az üvegharmonika *
 6    I,     VI|      melyik az ének, melyik a zene hangja; majd lement mélyen harmadfél
 7    I,     VI| önkénytelen zúgás, valami névtelen hangja az elragadtatásnak, mely
 8    I,     VI|            egy goromba tenyérnek a hangja, mely az ásítás közepén
 9    I,    VII|         fog esni, alant az irtózat hangja tör ki, mindjárt ott fogja
10    I,      X|           lépni, s minthogy csinos hangja volt, és tudott valamennyire
11    I,    XII|     fűrészek pokolbeli, kísértetes hangja egyre szakadatlanul beszél: „
12    I,    XII|            arccal volt ellátva, és hangja képes lett volna a medvéket
13    I,   XIII|         koporsó…~ ~Az elszörnyedés hangja hallatszott mindenfelé!~ ~
14   II,    XIV|          valaki tudtára adta, hogy hangja alig tartozik a tűrhetőbbek
15   II,     XV|      mellette Fennimor cérnavékony hangja. – Úgy látszik, mintha ön
16   II,     XV|         mindannyian, Fennimor éles hangja kitört valamennyi közül.
17   II,     XX|    Személyek!” – Marion kisasszony hangja). Köszönöm alássan a helyreigazítást. –
18   II,     XX|          és csaholni; Gergely gróf hangja az asztal mellől: „A hallgatóság