Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            szólt az, mintha nem hallott volna jól.~ ~– No mit félsz
 2    I,     II|    kérdezősködék gazdája felől, hallott olyan nevet, mely ismeretlen
 3    I,    III|        megállva, pillanatokig a hallott beszédre látszik figyelni.
 4    I,    VII|         Egy név, melyet sohasem hallott még említeni. Egy név, melyet
 5    I,   VIII|     ennek kiérdemlésére fül nem hallott, szem nem látott ostobaságokon
 6    I,     IX| birtokosi: idegen, tán soha nem hallott volt előttük a nyelv, melyen
 7    I,      X|       lehajolva, mintha nem jól hallott volna.~ ~Fanny szétnézett
 8    I,   XIII|       egyik fülére meglehetősen hallott. Betegsége azzal lett súlyosabb,
 9    I,   XIII| beszédet, de abból egy szót sem hallott senki, olyan halkan mondta.~ ~
10   II,     XV|  halljon.~ ~Mégis látott, mégis hallott.~ ~– Hja – jah! – sóhajta
11   II,     XV|   Kecskerey úr estélyén látott, hallott, evett, ivott, és amit mások
12   II,   XVII|        amit a nábobrul beszélni hallott, még mikor nénjeivel lakott,
13   II,  XVIII|   lehete nevetni. Fanny sohasem hallott ilyen mulatságos dolgokat;
14   II,    XIX|    mennyi szépet, mennyi okosat hallott akkor Fanny barátnéjától.
15   II,     XX|        mérföldekről látott vagy hallott hazaérkező kutyákat, s valamennyin
16   II,  XXVII|        nem látott ő senkit, nem hallott semmit, csak őt látta ott
17   II, XXVIII|    leírás után, melyet Teréztől hallott, megismeré a fenyőligetet,
18   II,   XXXI|    mondta el előttük az egyszer hallott beszédet és oly gyermeteg