Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            merényt pedig, hogy őt „hallja kend”-nek szólítsa valaki,
 2    I,     II|         ahogy a vaudeville-ekben * hallja beszélni a festett chevalier-ket.
 3    I,    III|            szemközt jövőt beszélni hallja. Pillanatra habozni látszik
 4    I,      V|         úgy, hogy Mainvielle úr is hallja.~ ~Jozefine kezébe vevé
 5    I,     VI|         semmivé tett ember vagyok. Hallja ezt az embergyilkoló tapsot?
 6    I,     XI|       mellett elragadtatott hangon hallja susogni:~ ~– Óh, mily fölséges;
 7    I,    XII|            levél szélét.~ ~– Tehát hallja ön, édesem, Barna Sándor
 8    I,    XII|           nemesemberek között.~ ~– Hallja ön, Barna Sándor – szólt
 9    I,   XIII|            megcsapatni.~ ~Ezt per „hallja az úr!” szokta címezni a
10    I,   XIII|     alábbvaló megtiszteltetés.~ ~– Hallja az úr! No jöjjön ide az
11   II,    XIV|           fogok házasodni, és most hallja ön, ami e részben önt érdekli.~ ~
12   II,     XX|        annál jobb, mentül többször hallja az ember. Maga János úr
13   II,   XXII|         szoktak egymásnak mondani. Hallja dicsőített nevét, lássa
14   II,   XXIV|        magukkal hordanak. Az ember hallja őket fütyörészni, cselédekkel
15   II,  XXVII|       élhetne még, míg őt beszélni hallja, hogy figyelhetne édes gagyogásira,
16   II,  XXVII|           hallhatólag.~ ~János nem hallja, nem eszmél reá, mit mondott
17   II,   XXIX|         mit érez, midőn e szavakat hallja.~ ~„Milyen bolondos volt
18   II,   XXXI| egyetlenegy reményteljes unokáját. Hallja, hogy milyen szép, milyen