Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         fel ilyen szavakkal egy hajdú, pogány dörömbözést mívelvén
 2    I,      I|        az emberek. Ah, mon cher hajdú * ott valami sültet látok,
 3    I,   VIII|      pedig tartsa a lovamat két hajdú, mikor felülök rá.~ ~Minden
 4    I,   VIII|         asztalra, hanem amint a hajdú, ki minden ember háta mögött
 5    I,    XII|         egy cifra, ezüstsinóros hajdú keresé fel Boltay mester
 6    I,    XII|    Tisztelettel kérem – szólt a hajdú udvarias hangon, melyből
 7    I,    XII|       ez a levél szól – monda a hajdú átadva a levelet. – Tessék
 8    I,   XIII|        a sarkában jövő öreg Pál hajdú, ki az aktákat hozta nyalábban,
 9    I,   XIII|          riadt rá a konfidens * hajdú. – Nem látja, hogy nyújtogatja
10    I,   XIII|       úr, a jószágigazgató és a hajdú. Kárpáthy arca ez órában
11    I,   XIII|        Mögötte áll Palkó, a vén hajdú zsinóros dolmányban.~ ~Ez
12    I,   XIII| kiabálni! – felelt vissza a vén hajdú. – Csak nem ugorhatok egyszerre,
13    I,   XIII|    fölöltözteté urát a bizalmas hajdú, szépen lesimogatva, körültörülgetve,
14    I,   XIII|       én csak egy kótyomfitty * hajdú vagyok, mi dolgom nekem
15    I,   XIII|             Igen, de valamennyi hajdú mind ott lesz ám, ki töröknek,
16    I,   XIII|          két-két paradicsombeli hajdú álljon ott kétfelül mogyorófa
17    I,   XIII|    jószágigazgató, Palkó, a vén hajdú és Vidra, a cigány. Még
18   II,    XIV|         urat segít leszállani a hajdú.~ ~Az öreg úr nyájasan közelít