Kötet, Fezejet

 1    I,      I|     nevet, melyet harminckét ős hagyott hátra, kik mind főispánok,
 2    I,      I|       szüksége van, s nekem nem hagyott az apám többet, mint rongyos
 3    I,      I| asztalokat, miket János úr neki hagyott.~ ~– Ah, cher ami, * nem
 4    I,     II|       az uraknak oly jó rendben hagyott gazdagságaik vannak otthon,
 5    I,   VIII|         is ott függ a falon la, hagyott egy summa pénzt a községnek
 6    I,     IX|    megjelenik a hátulsó, nyitva hagyott ajtón a kitűzött órában,
 7    I,      X|     értett, mindent cselédjeire hagyott; ha meg volt szorulva, fűnél-fánál
 8    I,    XII|      többé fiókjába az asztalon hagyott pénzt, hanem összesepré,
 9    I,   XIII|   gazdálkodás, hűtlen, kényükre hagyott tisztviselők; nagy része
10   II,     XV|   kenyérszeletkéket, semmit sem hagyott a cselédnek végezni; megérdemli
11   II,   XVII|        számára, kit soha el nem hagyott magától, hanem vele parádézott,
12   II,  XVIII|      van itt egy szegény magára hagyott nő, ki néhány nap múlva
13   II,     XX|      csak egypár hű barátom nem hagyott el és az agaraim. Odajöttek
14   II,     XX|    rajzolása.~ ~János úr fel is hagyott a pátosszal, s indítványa
15   II,    XXI|       lábnyoma könnyű porfoltot hagyott maga után. A világért le
16   II,  XXIII|      álmodott.~ ~Abellino békét hagyott a látogatójegyeknek, s érdekelten
17   II,   XXXI|        nagybátyja kegyelemdíjul hagyott neki. Ez mindenesetre legnagyobb
18   II,   XXXI|     Jánosné, s ámbár miránk nem hagyott semmit – a fukar, azért