Kötet, Fezejet

 1    I,      V|             Jozefine nem tartozott férjét követni, mert őt nem érte
 2    I,      V|     rendkívüli eset a világban, ha férjét futni hagyja, s maga dús
 3    I,      V|            úgy tett, hanem követte férjét, elhagyta jó sorsát, elment
 4    I,      V| művészvilágban. Nem hordta magával férjét. A jámbor tengerészkapitány
 5    I,      V|            ragályos. A nő átölelte férjét, mellé hajtá fejét izzadt
 6    I,      V|        hasztalan kérlelé heveskedő férjét, ki szavaiban végerejét
 7    I,      V|      kiment elé a szalonba, nehogy férjét a netalán kellemetlen izenet
 8    I,     VI|          súgva, hogy siessen beteg férjét a látottak ról tudósítani –
 9   II,   XVII|        férfit s a legszebb asszony férjét fél Magyarországon? – már
10   II,     XX|           pástétomokról Málnay úr, férjét ölelte álmában a szűz keblű
11   II,   XXIV|            érzésű nő volt, hogysem férjét barátnője előtt sokat magasztalta
12   II,   XXIV|          egyszer elmondhatja, hogy férjét mennyire imádja, többször
13   II,    XXV|        csábító szirén hálózá körül férjét bűvös-bájos hízelgéssel;
14   II,    XXV|       fejét, s összevissza csókolá férjét, s még azután, hogy a hintóba
15   II,    XXV|             Szegény. Ő nem találja férjét. Valami kegyetlen kertész
16   II,   XXVI|           összevissza csókolá érte férjét.~ ~ ~ ~
17   II,   XXXI|          is szeret, és kényszeríté férjét igen gyakran elmenni vele
18   II,   XXXI|            a székvárosból hazatérő férjét, hogy a kis Zoltánnal eléje