Kötet, Fezejet

 1    I,      I|      Péter uram ezalatt felnyitá egyetlen nagy, pajtányi szobáját
 2    I,      I|    kénytelen volt a kocsiban ülő egyetlen úr azon sajátságos ötletre
 3    I,    III|         nem a „Tudós palóc” * az egyetlen folyóirat, mely a szépirodalmat
 4    I,      V|          aki tudom, mit tesz az, egyetlen szisszenést hallani ezer
 5    I,     VI|         elhallgattak ismét, hogy egyetlen drága fioritúra * el ne
 6    I,   VIII|          nyargalt reá egyenesen. Egyetlen rémkiáltás tölté be a levegőt,
 7    I,     XI|    szabott, és azt számon kérte; egyetlen ellenmondást, legkisebb
 8    I,   XIII|       mondaná belül, hogy öccse, egyetlen vérrokona, vagyonainak leendő
 9    I,   XIII|           Pedig mind e változást egyetlen gondolat okozta; azt hivé,
10   II,     XV|   gyönyörű kezet. Óh, te kedves, egyetlen leányom. Jaj be boldog vagyok
11   II,    XXI|           Gyönyörű volt ellátni, egyetlen ismerős füttyentésre hogy
12   II,    XXV|  valamire, nyomasztó súlya alatt egyetlen be nem vallott, nem keresett
13   II,    XXV| egyszerre észrevevé legfelyül az egyetlen gyönyörű dáliát.~ ~Azt hivé,
14   II,   XXVI|     diadallal mindenütt; körútja egyetlen szívhódítási expedíció volt.
15   II,   XXIX|     folytatá Kárpáthy –, hogy ha egyetlen fiam gyámsága legközelebbi
16   II,    XXX|          az általános örökös, az egyetlen fiú kísérje atyja koporsóját.
17   II,   XXXI|     kíséretében elmondja, hogy ő egyetlen, feledhetetlen angyali leányától,
18   II,   XXXI|      eltávozott, úgy vett búcsút egyetlen bizalmas ismerőitől, Boltaytól