Kötet, Fezejet

  1    I,      I|                dörmögi el a többit. – Azt sem tudom, ha a kenyerünk elfogy,
  2    I,      I|            pénzért? Én pedig senki fiáért sem koplalok.~ ~Végre mégis
  3    I,      I|                 éppen a gát közepén, hogy sem előre, sem hátra nem lehet
  4    I,      I|                  közepén, hogy sem előre, sem hátra nem lehet azt mozdítani.~ ~
  5    I,      I|                   következik, mely sehogy sem akar illeni a skarlát posztódolmányhoz.~ ~
  6    I,      I|                 egész a szeméig.~ ~Belőle sem látszik egyéb az arcánál,
  7    I,      I|                  gorombaságért, és semmit sem lehetett olyan könnyen kapni
  8    I,      I|             kitette a szűrét, mintha benn sem lett volna; azt a merényt
  9    I,      I|                  magában, hogy csak azért sem fog bosszankodni.~ ~Mindjárt
 10    I,      I|                   a rákot megfőzik, senki sem irtózik, az asztalra tett
 11    I,      I|              asztalra tett csigától senki sem szalad el, pedig azok sokkal
 12    I,      I|                 hadakozott ám az öregapám sem.~ ~– Légy különb az öregapádnál.~ ~–
 13    I,      I|               kaptál, amit még a nagyapád sem evett, hanem még fizessek
 14    I,      I|             bolondozz, hiszen semmi bajod sem lesz, nesze, még a másik
 15    I,      I|                   amikor tudniillik sehol sem volt harc.~ ~Kiegészíté
 16    I,      I|                 képe mutatta, hogy semmit sem fog adni.~ ~Az idegen törte
 17    I,      I|                  Bús Péter uramnak sehogy sem tetszett ez a beszéd.~ ~–
 18    I,      I|                   terembe; az ajtót senki sem őrizte, csak akkor vették
 19    I,      I|              magaviseletében, hogy semmit sem tűrhet ami külföldi, még
 20    I,      I|                 külföldi, még csak borsot sem enged tenni az asztalára,
 21    I,      I|                  utolsón voltam, és semmi sem segíthetett rajtam egyéb,
 22    I,      I|                   biz az én jövedelmemből sem táncosnékat nem kocsikáztatunk,
 23    I,      I|           táncosnékat nem kocsikáztatunk, sem marokkói hercegasszonyokat
 24    I,      I|         hercegasszonyokat nem szöktetünk, sem a piramisokra nem mászunk;
 25    I,      I|                   vegyen senki lélegzetet sem többet ebben a szobában.~ ~
 26    I,      I|                 János úr ezalatt egy szót sem szólt; életében első eset
 27    I,     II|               nehány évig, azt tán ő maga sem tudja. A hírrel, dicsőséggel
 28    I,     II|                   és Griffard úr sehonnan sem maradt el, mert hiszen az
 29    I,     II|                 kitartása által.~ ~Ő maga sem tudta már, mily nagy lehet
 30    I,     II|         bosszantotta; úgyhogy még csak le sem törülteté onnan a tréfát.
 31    I,     II|          miszerint abban semmi újságlapot sem kell olvasni. Griffard úr
 32    I,     II|             bankár szobája egy pillanatra sem emlékeztetett a hajdani
 33    I,     II|               örökségével visszaél, senki sem más, mint önnek nagybátyja
 34    I,     II|              adjanak rá pénzt. De már azt sem tehetem, mert levágtam.~ ~–
 35    I,     II|                 Ön tréfál?~ ~– Legkevésbé sem. Én kockáztatok egy milliót,
 36    I,     II|           nincsenek ideáljai. Ezt a nevet sem ismeri. Egyébiránt is biztosíthatom
 37    I,     II|               méregrül szó, még csak azon sem gondolkozom, hogy vérmes
 38    I,    III|                folyó, egyik szónak nem ád sem nagyobb súlyt, sem erősebb
 39    I,    III|                 nem ád sem nagyobb súlyt, sem erősebb hangot, mint a másiknak,
 40    I,    III|             Párizsban?~ ~– Jobbat kívánni sem lehet. Mestereim becsülnek,
 41    I,    III|                 tudom, hogy ott nem fogok sem hercegi díszágyakat, sem
 42    I,    III|                  sem hercegi díszágyakat, sem templomi karzatokat dolgozhatni,
 43    I,    III|                biz az, uraim, és én magam sem tudom magamnak megmagyarázni.
 44    I,    III|        Tempe-völgy, melyből még a najádok sem hiányzottak, Párizs galant
 45    I,    III|                legkövetelőbb kritika elől sem volnánk kénytelenek elrejteni.~ ~–
 46    I,     IV|                  kövér ember, kiről senki sem tenne fel annyi mozgékonyságot,
 47    I,     IV|                 törekvés és fiaskó * után sem engedé magát a mi Saint-Michelünk
 48    I,     IV|                  szegény még csak annyira sem ment, hogy a kis Petit-pas-nak *
 49    I,     IV|                    vajon hallotta-e, vagy sem. Ismeri ön ugyebár azt a
 50    I,     IV| hozzájárulhatlanná tevé magát, s beszédbe sem akart ereszkedni e pont
 51    I,     IV|                tagnak szerződtesse-e vagy sem. A siker várakozáson felyül
 52    I,     IV|               pajta, melybe azelőtt senki sem járt más, mint matrózok,
 53    I,     IV|                  s még jóravaló lorette * sem mutatta benne magát, ez
 54    I,     IV|             Abellino –, különben egy szót sem fogok szólni.~ ~Megszavaztatott
 55    I,     IV|                  magamhoz kutyástul, s le sem szállva lovamról azt kérdezém
 56    I,     IV|        megtiszteltetés-e ez rá nézve vagy sem. Végre mégis elhatározta
 57    I,     IV|             eltávozott.~ ~– Hát ti semmit sem fogtok mozdítani, he? –
 58    I,     IV|               Monsieur Oignon pedig senki sem volt más, mint a claque
 59    I,      V|               harminc éve – és most senki sem emlékszik róla többé.~ ~
 60    I,      V|                   múlt el soha, még akkor sem, midőn elmúlt a hír. Mert
 61    I,      V|            sziszegés.~ ~Catalani nem volt sem szebb, sem fiatalabb, sem
 62    I,      V|              Catalani nem volt sem szebb, sem fiatalabb, sem nagyobb művésznő,
 63    I,      V|                 sem szebb, sem fiatalabb, sem nagyobb művésznő, mint Jozefine,
 64    I,      V|              rumot, neje még csak annyira sem méltatá, hogy a közönség
 65    I,      V|                  azért legkisebb változás sem történendett a hetirendben,
 66    I,      V|               rosszat kíván.~ ~– Világért sem madame, nem valami tartás
 67    I,      V|             használ. Beteg embertől senki sem fél. Ha egészséges volnál,
 68    I,      V|                fél. Ha egészséges volnál, sem védhetnél engem, mert férjem
 69    I,     VI|                  A szép asszony egy évvel sem fiatalabb Mainvielle-nénél,
 70    I,     VI|                Valabregue még a színpadon sem szereti a színlést. Ő egyenesen
 71    I,     VI|             propos * zajt; márpedig semmi sem nehezebb, mint egy tapsoló
 72    I,     VI|                 tapsolók közül egy lelket sem ismerek.~ ~– El kell őket
 73    I,     VI|              hangosan. Még egy szisszenés sem hallatszott; ezt csak akkor
 74    I,     VI|              kezdődni, s arcán egy vonása sem látszott a félelemnek, a
 75    I,     VI|                kellett volna, egy hangnak sem leendett birtokában.~ ~De
 76    I,     VI|                  a szillogizmust, melynek sem eleje, sem hátulja nincsen,
 77    I,     VI|         szillogizmust, melynek sem eleje, sem hátulja nincsen, nem értheti.~ ~–
 78    I,     VI|               diadal.~ ~– Pedig egyikünké sem a diadal, mert nem közőlünk
 79    I,     VI|                  izmos ököl. Az aztán meg sem mukkant többet. Un soufflet
 80    I,     VI|               színházban minderről semmit sem tudtak; tizenkétszer hívták
 81    I,    VII|                   tizedikéig egy sou-ja * sem marad abból a nyolcvanezer
 82    I,    VII|                   szeptember elején senki sem beszélt egyébről, mint a
 83    I,    VII|                 lett legyen az való avagy sem.~ ~Így, a hangzás után ítélve,
 84    I,    VII|                persze az égő ház ablakáig sem bírtak vele prüszkölni.~ ~–
 85    I,    VII|                vissza.~ ~Chataquéla észre sem vevé, hogy a tűz színhelyére
 86    I,    VII|          Chataquéla mindezek közül senkit sem ismert; bár a legelőkelőbb
 87    I,    VII|             utánok a körülállóktól, senki sem ismeré, pedig úgy szerette
 88    I,    VII|                  fogja követni, senki meg sem mozdult; ekkor azt kiáltá: „
 89    I,    VII|              akarta feledni a brit poétát sem értem, sem másokért, kik
 90    I,    VII|                  a brit poétát sem értem, sem másokért, kik mind gazdag,
 91    I,    VII|           kétségbeeséssé vált, hogy sehol sem találta.~ ~Nappal szüntelen
 92    I,    VII|              férfiarcot; hasztalan! Sehol sem volt, akit keresett. Ah,
 93    I,    VII|                idomai szerint még csak el sem tud olvasni. A keresztnév
 94    I,    VII|              vezetéknév elöl, ahogy sehol sem szokták az előtte ismeretes
 95    I,    VII|                   hogy visszajön?~ ~Senki sem emlékezett rá.~ ~– Milyen
 96    I,    VII|                   kíváncsisággal.~ ~Senki sem tudta megmondani. Kikerülte
 97    I,    VII|                  rajtok.~ ~Ő volt az! Fel sem tekintett a hölgy, de tudta
 98    I,    VII|              kinek arcán mi e pillanatban sem fogunk egyebet látni a szokott
 99    I,    VII|              mindent, ami benne van, mely sem fáradságra, sem szeretetre,
100    I,    VII|                 van, mely sem fáradságra, sem szeretetre, sem gondolkozásra
101    I,    VII|               fáradságra, sem szeretetre, sem gondolkozásra nem méltó.
102    I,    VII|                   hozzá, hogy ezzel össze sem lehetett neki veszni, mert
103    I,    VII|            kerevete szögletébe, és sehova sem néz; micsoda megfeledkezés
104    I,    VII|               akit minden mulattat, s még sem férje, sem imádói nincsenek,
105    I,    VII|                mulattat, s még sem férje, sem imádói nincsenek, hogy az
106    I,    VII|                    mosolyog, vagy még azt sem teszi; ha valamiféle szeretetről
107    I,    VII|                   őrizkedve, hogy beszéde sem oly magas ne legyen, hogy
108    I,    VII|              hallgató közönséget zavarja, sem oly halk, hogy a páholyban
109    I,    VII|                      Ah, erről mi még mit sem tudunk – monda Rudolf és
110    I,    VII|               volt mindenkire, hogy senki sem felelt rá.~ ~Azonban a hallgatás
111    I,    VII|                két fél megnyert, és egyik sem vesztett el! Nem hallotta
112    I,    VII|                égette meg, tehát Abellino sem veszté azt el.~ ~– Hallottam
113    I,    VII|            halálán legkisebb szomorúságot sem tud érezni, pedig mily végtelen
114    I,   VIII|                  Varju András uram senkit sem ismer, mert ő ma nagy hivatalt
115    I,   VIII|               annyit mondhatok, hogy soha sem bor, sem ember meg nem vert.~ ~–
116    I,   VIII|             mondhatok, hogy soha sem bor, sem ember meg nem vert.~ ~–
117    I,   VIII|          büntetéssel illetni nem szabad – sem megcsapatván, sem pedig
118    I,   VIII|                szabad – sem megcsapatván, sem pedig börtönbe záratván.~ ~–
119    I,   VIII|               zsebeit, s ez őt legkevésbé sem szokta megzavarni. Végezetre
120    I,   VIII|               esküdtek kérdésére.~ ~Senki sem ismeré a legényt. Szép,
121    I,   VIII|                fehér lobogó ingén keresve sem lehetne találni egy pecsétet,
122    I,   VIII|          sörénnyel és farkkal, egy percig sem tud nyugton maradni, egyre
123    I,   VIII|                csípőre tett kézzel, s meg sem mozdítja korbácsát.~ ~Midőn
124    I,   VIII|                Egész a pálya végeig egyik sem bírta megelőzni a másikat.
125    I,   VIII|            dacosan, én nem vagyok fáradt, sem a lovam, mi futunk, ha belehalunk
126    I,   VIII|               lovára.~ ~Még eddig egyszer sem ütötte meg paripáját.~ ~
127    I,   VIII|               lova leveti, mert arról szó sem volt, hanem hogy elkésik
128    I,   VIII|           veszendő lovagját. Senki, senki sem ért még csak közel is hozzá,
129    I,   VIII|             összegázolták.~ ~Ő maga észre sem vevé koszorúja elestét,
130    I,   VIII|               lesz akkor? A koronát senki sem vette észre a földön, beletapodták
131    I,   VIII|                  bika elbődült rá, de meg sem moccant helyéből, sőt inkább
132    I,   VIII|                vad állat bőrén; de az meg sem mozdult. Egy második vágás
133    I,   VIII|                    a vad futott elől. Azt sem vette már észre.~ ~A lovag
134    I,   VIII|           felnézett a plafonra.~ ~– Magam sem tudom én. Annyit tudok,
135    I,   VIII|                 ahonnan jöttem.~ ~– Nincs sem apád, sem anyád?~ ~– Egy
136    I,   VIII|               jöttem.~ ~– Nincs sem apád, sem anyád?~ ~– Egy szikra sincs
137    I,   VIII|               szívesen látnak, de senkire sem várnak. A háziúr bemutatta
138    I,   VIII|                   holmi valódi betyár fel sem merné itt ütni a fejét,
139    I,   VIII|                társaságnak, ivásban senki sem haladta túl, a poharat mindig
140    I,   VIII|                  még csak egy arcvonással sem mutatott rajta legkisebb
141    I,   VIII|                    kikre magányperceikben sem vár nyájasabb, szelídebb
142    I,   VIII|             felült lovára, és ha egy szót sem szólt is, különb ember volt
143    I,   VIII|              kalandort, kiről ugyan senki sem tudta, hogy jószágai hol
144    I,   VIII|           megduplázva, miután semmiképpen sem bírta magát visszatartóztatni
145    I,     IX|          tanrendszerében legkisebb helyet sem foglalt semmi, ami nemzetünkre
146    I,     IX|                  akkor legjobb, ha semmit sem tud; a fiak csak abban az
147    I,     IX|                ismereteinek semmi hasznát sem vehette.~ ~Nyelvét mívelte
148    I,     IX|                  sőt voltak, akik már ezt sem hitték róla.~ ~Előtünedeztek
149    I,     IX|                 ébredő emberek, kik maguk sem akarják hinni, hogy aludtak,
150    I,     IX|                   országgyűlési tusáiról; sem elég eszesnek, sem elég
151    I,     IX|              tusáiról; sem elég eszesnek, sem elég botornak nem tartom
152    I,     IX|            gúnnyilainak, melyek közül egy sem élesebb, egy sincs oly maró
153    I,     IX|                  azt e bántás ellen senki sem védelmezheti.~ ~Ha bátyja
154    I,     IX|           országgyűlési naplók hasábjain, sem a divateseményekről tudósító
155    I,     IX|            Halljuk!” úgyhogy éppen semmit sem lehet hallani.~ ~A beszélő
156    I,     IX|                       Ott még zártörőkkel sem boldogulsz. A leányt egy
157    I,     IX|             nyilvános helyre, sohasem jár sem színházba, sem sétányra,
158    I,     IX|                sohasem jár sem színházba, sem sétányra, sem sehová, hol
159    I,     IX|                  színházba, sem sétányra, sem sehová, hol sok ember szokott
160    I,     IX|                   között, majd hogy senki sem érkezik, kezdi észrevenni,
161    I,     IX|                 még csak egy spárgatakaró sem találtatott, mely alá valaki
162    I,     IX|              végzése elfogadtassék-e vagy sem. A komoly státusférfiak
163    I,      X|              olyan sok emberé, hogy senki sem veheti magára.~ ~Az apa
164    I,      X|              megszorítást tenni, de sehol sem talált menekülést; a leányokat
165    I,      X|             képzelni lehet. Maga semmihez sem értett, mindent cselédjeire
166    I,      X|            adósságot csinált, s arra soha sem számolt, hogy azt vissza
167    I,      X|               elűzetés átka fogott, senki sem dicsekedett haladásával,
168    I,      X|            dicsekedett haladásával, senki sem tudakozódott a másik után,
169    I,      X|              primadonnáktól veszi.~ ~– Az sem igaz, újdonan vásárlott
170    I,      X|               szavakon; felkelt, egy szót sem válaszolt, vette a kalapját,
171    I,      X|                tizenhat forint, hanem azt sem érdemli meg, mert nagyon
172    I,      X|                   tanulásban, egy cseppet sem halad előre, egyébiránt
173    I,      X|                   kérlelhetetlen, hallani sem akart elátkozott leánya
174    I,      X|                 családnak semminemű tagja sem evett egy falatot is, pedig
175    I,      X|                  irányában érez, az semmi sem egyéb, mint a művészet iránti
176    I,      X|          leányaival találkoznak is, egyik sem néz a másikra, hanem ő az
177    I,      X|                   ajtón, s minthogy senki sem felelt rá, a kocogás ismétlődik;
178    I,      X|            egyebet nem kívánok, mint hogy sem önnek, sem családja bármely
179    I,      X|             kívánok, mint hogy sem önnek, sem családja bármely tagjának
180    I,      X|               volnék.~ ~Mayer úr egy szót sem felelt. Ez a tanács még
181    I,      X|                   hebegett, hogy ő semmit sem tud.~ ~– Milyen szép családdal
182    I,      X|            fenyítő házba; ha pedig semmit sem tud azokról – akkor a bolondok
183    I,      X|            elidegenülsz tőlünk, hogy ránk sem nézesz többé!~ ~– Szegény
184    I,      X|                tőle, aki ránéz.~ ~Senkire sem tekintett, csak Fannyhoz
185    I,      X|                   az egész alatt egy szót sem szólt, ő csak dühét elégítette
186    I,     XI|                   mely még a szemek körül sem enged ellágyult színezetet
187    I,     XI|                városi körökben, azt várni sem lehetett. Vannak olyan dologtalan
188    I,     XI|                utcán megszökött, és egyik sem bírta megbocsátani neki,
189    I,     XI|                  csak „esprit du corps” * sem engedné meg abbanhagyatni,
190    I,     XI|                Azután elment, és egy szót sem szólt többet Krammnéhoz.~ ~
191    I,     XI|                 véteknek még csak árnyéka sem lehetne őrajta.~ ~– Ah,
192    I,     XI|                   maradni, hisz közeledni sem kíván, hiszen ő figyelmezteti
193    I,     XI|                senkitől semmi ürügy alatt sem szabad elfogadni pénzt,
194    I,     XI|               örült; a fiatal kézművessel sem beszélt többé oly szívesen;
195    I,     XI|               ártani, hogy még csak nevét sem mondja meg?~ ~Mi természetesebb,
196    I,     XI|                     A leány fejéből semmi sem verte ki többé, hogy ez
197    I,     XI|                   lehet vegyülni, hogy ki sem veendi őket észre, s az
198    I,     XI|                   ott látni. Azt most fel sem találta a többiek között.
199    I,     XI|           mutatott neki, semmi vonzerővel sem bírt reá, sőt bizalmatlan,
200    I,     XI|                   ideálja, de kinek nevét sem ismeri, s kérte, hogy védje
201    I,     XI|                   bútorok elhordva. Senki sem tudta, hová ment, éjszaka
202    I,     XI|             vitetett el mindent. Senkinek sem mondta meg, hogy ezentúl
203    I,    XII|                 ismeri őt, még csak nevét sem tudja, de szeretni fogja
204    I,    XII|                melyre a legnagyobb nyomor sem vehette egykor rá, elment
205    I,    XII|                  a haragtól, aznap feléje sem ment a gyárnak, nehogy valakivel
206    I,    XII|                  tudta e titkot, de senki sem beszélt felőle. A két öreg
207    I,    XII|                 nevet kitudni? Fanny maga sem ismeré azt, s ő rá nem fog
208    I,    XII|          megnyugtató volt, hogy még senki sem tud felőle semmit, tehát
209    I,    XII|                   véletlenül eltűnt, neki sem szóltak semmit, hogy hova
210    I,    XII|                      Boltay mester vissza sem tevé többé fiókjába az asztalon
211    I,    XII|             hívjon ki párbajra, de senkit sem talált e célra alkalmasnak;
212    I,    XII|           lemondott; ez, mondom, kérdésbe sem jöhetett, mert hiszen a
213    I,    XII|              okaim vannak meg nem mondani sem azt, hogy hová, sem azt,
214    I,    XII|               mondani sem azt, hogy hová, sem azt, hogy mennyi időre –
215    I,    XII|                  s minket hátul semmi baj sem ér, hanem meg kell állani
216    I,    XII|                 előtt, és az ember senkit sem hívhat segítségül, egyedül
217    I,    XII|         ismeretlen munkásnak, kiről senki sem tud semmit?~ ~E levél így
218    I,    XII|                mesterlegényt bizony senki sem szándékozott agyonlőni,
219    I,    XII|              szándékozott agyonlőni, s az sem igen volt valószínű, hogy
220    I,    XII|                  neki, hogy azok egy szót sem vesztegettek arra, hogy
221    I,    XII|                  aggály, szorongás nyomai sem látszanak; oly hidegen,
222    I,    XII|                előtt – és abból egy napot sem ígér magának.~ ~Még nagyon
223    I,    XII|                  Majd azután… Vagy azután sem! – veté utána könnyű kedéllyel.~ ~
224    I,    XII|                  nem siketültem. Egy szót sem hallok abból, amit magam
225    I,   XIII|        közellétében; az ember még csak el sem meri rikkantani magát.~ ~
226    I,   XIII|               körüle terült falunak nyoma sem vala már, ekkor feltámadt
227    I,   XIII|             fösvény volt, sohasem költött sem magára, sem másra, s hogy
228    I,   XIII|               sohasem költött sem magára, sem másra, s hogy vendégeket
229    I,   XIII|               aztán, akik utánok jönnének sem lennének jobbak.~ ~Az érintett
230    I,   XIII|                  nem szolgált ajándékokat sem örömest vesz el, annak a
231    I,   XIII|           számkivetett egéren kívül senki sem háborgat, azokat sem tudni,
232    I,   XIII|                senki sem háborgat, azokat sem tudni, mely átokfogta szenvedély
233    I,   XIII|               kopogtasson ott, mert senki sem felel. Végre az archívumba
234    I,   XIII|                   legénynek, de egy szála sem hiányzik; hosszan, tömötten
235    I,   XIII|                  zöld üvegnél, amit senki sem vesz.~ ~Fenyőerdőt ültetett
236    I,   XIII|               tavaszkor; őszre híre-hamva sem volt.~ ~Posztógyárt állított,
237    I,   XIII|                  nagy sietve, hát erdőnek sem híre, sem hamva. Kérdem
238    I,   XIII|             sietve, hát erdőnek sem híre, sem hamva. Kérdem utoljára egy
239    I,   XIII|             beszél kend?~ ~– Én? Egy szót sem szóltam.~ ~– No. Ez az ember
240    I,   XIII|                    De már arra egy batkát sem adok. Addig volt boldog
241    I,   XIII|                      A többi számadást át sem tekinté Jancsi úr. Minek?
242    I,   XIII|              nincs-e annyi pénze, hogy el sem bírja költeni? Vagy tán
243    I,   XIII|                  hátratéve kezeit, és meg sem mozdult.~ ~A fiskális megállt
244    I,   XIII|                   volt a legelső. Az apja sem volt annak nemesember, mert
245    I,   XIII|                  egymásnak móringolnak, * sem bánom én. Engemet nem bántott
246    I,   XIII|               belesült mindenbe, hogy azt sem tudta, micsoda szavakon
247    I,   XIII|                   szószékből, és egy szót sem szólt. Csakugyan az esperes
248    I,   XIII|                  Jancsi úr addig senkivel sem szólott, amíg Istenhez nem
249    I,   XIII|                 megilletődése egy cseppet sem akadályozta a dévaj társaságot
250    I,   XIII|              érkező uraság elé, egy puska sem sült el, a mákoskalácsok
251    I,   XIII|                  de jelen fog lenni. Maga sem tudta volna okát adni e
252    I,   XIII|          mindenütt őt vivátozták, pofozni sem igen merte őket, mert voltak
253    I,   XIII|              tudta is könyv nélkül, sehol sem akadt meg.~ ~ ~„Az isten
254    I,   XIII|                    Üljön fel az égbe, ott sem a sarokban,~ ~ ~ ~S ha mi
255    I,   XIII|                 jámbor ember, mintha maga sem hinné, hogy a fentebbi verseknek
256    I,   XIII|               beszédet, de abból egy szót sem hallott senki, olyan halkan
257    I,   XIII|           édesapám… – rebegé a lyánka fel sem pislantva.~ ~– Hogy az édesapád
258    I,   XIII|                 ide az apádat?~ ~Marcinak sem kellett gondolkodási határidő,
259    I,   XIII|               kiről azt hivé, hogy már el sem fog jönni, éppen akkor ugrott
260    I,   XIII|                  Jancsi úr addig senkihez sem szólt, míg nem látta, hogy
261    I,   XIII|               kelt az appetitórium, * egy sem volt eretnek, egy sem volt
262    I,   XIII|                 egy sem volt eretnek, egy sem volt vízissza. Félóra múlva
263    I,   XIII|                   Horhi Miska mellé senki sem mert ülni, mert istentelenségeket
264    I,   XIII|              benne; találgatták, és senki sem találta ki.~ ~Egyszerre
265    I,   XIII|               ereiben, akik látták. Senki sem mozdult helyéről néhány
266    I,   XIII|            elkezde kifelé hátrálni. Senki sem foghatta meg ezt; máskor
267    I,   XIII|             acélkézzel tartá fogva. Senki sem merte magát közbevetni,
268    I,   XIII|              elválassza. Fegyver egyikhez sem volt közel, annál irtózatosabb
269    I,   XIII|                 úgyhogy már egy okos szót sem lehet vele szólni. Értette
270    I,   XIII|                 megölni. Semmi gyógyszert sem akar használni, és senkit
271    I,   XIII|                 akar használni, és senkit sem akar látni, csupán Kiss
272    I,   XIII|               számlálva pillanatai. Senki sem merte neki ígérni a holnapi
273    I,   XIII|               nagy megbotránykozására meg sem billentve kalapját az erkélyen
274   II,    XIV|           értelmes beszédeket tart; senki sem tudja elképzelni, mi lelhette
275   II,    XIV|               szedik rá, mikor nem hiszi; sem éjjele, sem nappala, felébred
276   II,    XIV|              mikor nem hiszi; sem éjjele, sem nappala, felébred minden
277   II,    XIV|        mosolyköteles rabnőm, ki téged meg sem lát, midőn előtte térdelsz,
278   II,    XIV|               kívánom, de hiába, az ördög sem alszik, kivált ha szép leányról
279   II,    XIV|                        Ön, jó uram, felét sem ismeri azon ravasz módszereknek,
280   II,    XIV|                    Tagadja ki!~ ~– Semmit sem ért ön. A jószág ősi, azt
281   II,    XIV|                   ellen hozzám nőül adja, sem hogy biztassa rá, csupán
282   II,    XIV|                 Éjjel-nappal? És semmiről sem gondolkozol másról?~ ~–
283   II,    XIV|                 ha hozzám jössz, semmiben sem lesz fogyatkozásod. No!
284   II,    XIV|               kérem meg helyetted? Én azt sem bánom, leszek szívesen násznagyod,
285   II,    XIV|                derék legény, hogy keresve sem találni különbet, nem is
286   II,    XIV|               szerelem nélkül bizonyára ő sem fogadná el. Most szóljunk
287   II,    XIV|                akarat; titkok, miket maga sem ismer, tettetés, mellyel
288   II,    XIV|                életen keresztül, és senki sem tud boldog lenni, és így
289   II,    XIV|                  választottja! Nem, senki sem szeretheti őt oly igazán,
290   II,     XV|                Boltay és Teréz egy szóval sem mondtak ellent Fanny határozatának,
291   II,     XV|              mintha leszegezték volna, és sem azt nem mondta neki, hogy
292   II,     XV|             mondta neki, hogy keljen fel, sem azt nem kérdezte, hogy mi
293   II,     XV|                   Óh, óh, Boltay úr, maga sem képzelheti azt, milyen iszonyatos
294   II,     XV|              menni mindig? Hát ti már azt sem kérditek, mi illik, mi nem
295   II,     XV|             szaladtam ki az utcára. Magam sem tudtam, mit csinálok. A
296   II,     XV|                  emberséges emberek téged sem fognak eltaszítani, valahol
297   II,     XV|                 hiszen bizony egy cseppet sem vagyok én éhes, inkább el
298   II,     XV|                  az asztalnál, mintha ott sem volnék. Többet érne énnekem
299   II,     XV|                magát, ha látja. Talán rám sem ismerne már? Ilyen nyomorúságban…
300   II,     XV|                 egész monológból egy betű sem. Mayerné nem veszett össze
301   II,     XV|                  össze a leányaival, azok sem kergették őt el maguktól,
302   II,     XV|           asszonyság meglátva leányát, le sem akart szállni, hanem csak
303   II,     XV|                   szekérből, amit azonban sem a kocsis, sem Boltay mester
304   II,     XV|                amit azonban sem a kocsis, sem Boltay mester egyáltaljában
305   II,     XV|             voltak lepetve, hogy egyiknek sem jutott eszébe, őt felemelni. –
306   II,     XV|                 bűnös is, még ha megölik, sem térdel.~ ~A jó kézműves
307   II,     XV|           munkával levén elfoglalva, arra sem ért rá, hogy parányi lábacskáira
308   II,     XV|                 úgy van néha, hogy semmit sem tud érezni; az egyik könnyekbe
309   II,     XV|            állapotba jutott, és nem tudok sem sírni, sem örülni, igen
310   II,     XV|                   és nem tudok sem sírni, sem örülni, igen rossz szívemnek
311   II,     XV|                ugyan, hogy esztendőszámra sem igen szokott előfordulni
312   II,     XV|               Mayerné neve, tehát alkalom sem volt arra, bogy róla leánya
313   II,     XV|                   egész ebéd felett senki sem szólt egy szót is, mintha
314   II,     XV|                  az ételt, mert nem akart sem enni, sem inni, s a harmadik
315   II,     XV|                  mert nem akart sem enni, sem inni, s a harmadik tál után
316   II,     XV|           selyemhajat, még csak a tükörbe sem néz, hogy bámulná, csodálná
317   II,     XV|             gondoskodik.~ ~Fanny egy szót sem válaszolt. Mayerné abbanhagyta
318   II,     XV|   szerencsétlenség történt, még csak ránk sem néztek többé, sőt még veled
319   II,     XV|               néztek többé, sőt még veled sem hagyták beszélni a leányukat.
320   II,     XV|               férjhez ment volna, a kutya sem ugatná meg, így meg az egész
321   II,     XV|               lelt? – szólt Mayerné. – Én sem tudok aludni, egy cseppet
322   II,     XV|                 tudok aludni, egy cseppet sem vagyok álmos. Tán hogy ismeretlen
323   II,     XV|                 haragudtak rá, mert rájuk sem nézett, de én azért szerettem,
324   II,     XV|                   az ilyen beszédeket meg sem szoktam hallgatni. Még ha
325   II,     XV|                      Csak tovább.~ ~– Azt sem tudtam már, unjam-e vagy
326   II,     XV|                 azt bizony bolondul senki sem dobja ki, az akárkitől is
327   II,     XV|                 kenyérszeletkéket, semmit sem hagyott a cselédnek végezni;
328   II,     XV|                  cukorral, így ni. Semmit sem feledtem még el.~ ~Az asszonyság
329   II,     XV|                  kérdést téve még csak el sem pirul, hanem hideg, halvány
330   II,     XV|                   lehet becsületes, senki sem ügyel rá. Még most fiatal
331   II,     XV|                        Sőt tíz esztendeig sem tart ily módon a szépség –
332   II,     XV|                 azt már most semmi esetre sem akarom nénéimnek hagyni.
333   II,     XV|              vastag fejű Boltay egy betűt sem gyaníthat semmiből. Bölcs
334   II,     XV|                 Ez igazán törökül van. Én sem értem. Nézze ön!~ ~S azzal
335   II,     XV|                   fedett ablakon át senki sem látja őket, az öt sárkány-paripa,
336   II,     XV|                   illem- és erkölcssértés sem szokott történni.~ ~Óh,
337   II,     XV|                  kegyes volt iránta, hogy sem kezét, sem lábát nem törte
338   II,     XV|                   iránta, hogy sem kezét, sem lábát nem törte az úton.~ ~
339   II,     XV|                közé, teát főz, amit senki sem ért jobban, és mindenkit
340   II,     XV|                   valahára meghalni, vagy sem.~ ~Kecskerey úr a kitűnő
341   II,     XV|           szerencsét!~ ~Fennimor egy szót sem szólt, ő adott éppen bankot.
342   II,     XV|             Jánosnéval semmiféle viszonyt sem volt szabad kezdeni.~ ~Minden
343   II,     XV|                   úgy tesz, mintha semmit sem tudna róla. János úr félrehívja
344   II,    XVI|                   A felek eleinte hallani sem akartak a kardról, hanem
345   II,    XVI|               mással. Hanem e kívánatának sem tettek eleget; csak vívjanak
346   II,    XVI|           Kibékítésről, megkövetésről szó sem volt.~ ~Vérnek okvetlen
347   II,    XVI|                  bélyegezni meg. Egyiknek sem sikerült, szemeik merően
348   II,    XVI|                  Sokáig vívtak így, egyik sem bírva a másikat megsérteni,
349   II,    XVI|               csendesen. Lármával semmire sem megyünk, legfeljebb kihallik
350   II,    XVI|            visszadugja.~ ~E percben senki sem állt közte és Fennimor között.~ ~
351   II,    XVI|                 külföldön. Mégpedig akkor sem valami mívelt birodalomban,
352   II,   XVII|       megérkeztével Kárpátfalvára, semmit sem talált már ott a hajdani
353   II,   XVII|            angolkertnek * fordulva – maga sem ismert volna magára az átváltozás
354   II,   XVII|                    midőn hazaérve, semmit sem talált azokból, amiktől
355   II,   XVII|               kezdé még felfogni.~ ~Semmi sem volt azokbul igaz. Hiszen
356   II,   XVII|             azokbul igaz. Hiszen semminek sem látszott nyoma.~ ~A cimborák
357   II,   XVII|                  hagyjon.~ ~Akinek még az sem használt, azt elcsalta magával
358   II,   XVII|                 származott, sőt a szavait sem igen szükség megválogatni,
359   II,   XVII|               Szentirmayné előtt az ember sem szólni, sem moccanni nem
360   II,   XVII|                előtt az ember sem szólni, sem moccanni nem mer, mert az
361   II,   XVII|                  radikálról még akkor szó sem volt) – mind egyesülének
362   II,   XVII|    közlelkesedésre gyújtó érdekéből azóta sem vesztett, de bizonyosan
363   II,   XVII|               figyelembe vermi, miszerint sem Magyarországon, sem pedig
364   II,   XVII|             miszerint sem Magyarországon, sem pedig Erdélyben nem lehet
365   II,   XVII|           gyümölcstenyésztésről addig szó sem lehet, amíg az agarak rendes
366   II,   XVII|               asztalán, még a borítékokat sem engedi kiseperni a szobából.
367   II,   XVII|                emberek levelei figyelembe sem vétetnek. János úr sokkal
368   II,   XVII|         kiránthatná a sárból; azonban azt sem lehet elvitatni, hogy ezek
369   II,  XVIII|                     Hisz a gazdag számára sem jön fel kétszer egy nap
370   II,  XVIII|               minden kincsei birtokosának sem árulnak örömet, megelégedést,
371   II,  XVIII|                  minden arra mutat, semmi sem lesz könnyebb, mint őt elejteni,
372   II,  XVIII|               megbodorítva. Két okos szót sem lehet vele beszélni.~ ~A
373   II,  XVIII|             mosolyogva Fanny. – Ha semmit sem hozott, annál jobban szeretem,
374   II,  XVIII|             gonoszul semmi examen * előtt sem érezné magát. Vajon mit
375   II,  XVIII|                 fogja szégyeníteni, senki sem volt jelen, aki előtt bármi
376   II,  XVIII|               idegen nevek előttem, egyet sem ismerek azok közül, akik
377   II,  XVIII|               méltóknak?”~ ~Jó Varga uram sem volt ilyen rigorózumba *
378   II,  XVIII|           papirosnak, oda, ahol már semmi sem volt írva, mintha azt gondolná,
379   II,  XVIII|                 jó tulajdonságaik mellett sem találtam olyanokat, melyek
380   II,  XVIII|                  ha leánya volna, egyiket sem rekommendálná * bizodalmába.~ ~
381   II,  XVIII|               valóban önnek semmi panasza sem lehet a sors ellen. Ily
382   II,  XVIII|              legalább nem is volt azoknak sem élök, sem hegyök, hogy szúrjanak,
383   II,  XVIII|                 is volt azoknak sem élök, sem hegyök, hogy szúrjanak,
384   II,  XVIII|                 Senki. Megvallom, hogy én sem. Óh, énbennem sok kellemetlen
385   II,  XVIII|                  kezét, melyet egy percig sem bocsátott el kezéből, mintha
386   II,  XVIII|        archívumból, már akkor semmi nyoma sem volt a két delnő között
387   II,  XVIII|          Kárpáthy-naptárban.~ ~Fanny maga sem állhatta meg, hogy ezt igen
388   II,  XVIII|                  kérem, kérem! Semmi okot sem adtam e rendkívüli szerencsére.~ ~–
389   II,  XVIII|                 volt az ajtó felé, vissza sem tekintve az őt kar-karban
390   II,    XIX|                 egy új asszonynál, ha azt sem tudná, hol kezdjen mindezekhez.
391   II,    XIX|                   Semmiféle tulajdonságát sem ismerem, pedig minden hónapban
392   II,    XIX|              garde des dames-ot * , senki sem szólná meg őket érte. A
393   II,    XIX|                  Utasítást pedig senkinek sem ad afelől, hogy neki mi
394   II,    XIX|         nemesembert még csak irnokai közt sem szível. Ez egy kissé feszesen
395   II,    XIX|                azok közé számítá, akikben sem jó, sem rossz tulajdon nincs,
396   II,    XIX|                  számítá, akikben sem jó, sem rossz tulajdon nincs, amiért
397   II,    XIX|              általjában iparkodjál semmit sem beszélni előtte, mert őt
398   II,    XIX|                 asszonyság, akit semmivel sem lehet megbántani; férje
399   II,    XIX|                   neki, de viszont örömet sem lehet neki okozni, az egész
400   II,    XIX|             megint úgy tesz, mintha semmi sem történt volna, ölel, csókol,
401   II,    XIX|               ragadtatva. Legjobb, ha fel sem veszed. Egyenesen hideg,
402   II,     XX|            Elismeri, hogy a polgárleányok sem rút asszonyok, ha egyszer
403   II,     XX|                  elrendezés fölött, senki sem érzé magát feszesen, senkinek
404   II,     XX|                  magát feszesen, senkinek sem volt oka neheztelésre; Louis
405   II,     XX|              Málnay Georges pedig magához sem térhetett a sok kínálás
406   II,     XX|     gyűlésteremben, azt, úgy vélem, senki sem fogja különösnek találni,
407   II,     XX|                 És íme, eddigelé senkinek sem jutott eszébe, hogy annyi
408   II,     XX|              vonnám csekély tehetségeimet sem a kisdedektől, sem a tudósoktól,
409   II,     XX|          tehetségeimet sem a kisdedektől, sem a tudósoktól, sem a juhoktól,
410   II,     XX|            kisdedektől, sem a tudósoktól, sem a juhoktól, sem a betegektől,
411   II,     XX|               tudósoktól, sem a juhoktól, sem a betegektől, sőt még ama
412   II,     XX|                    sőt még ama kukacoktól sem, melyek a selymet fújják,
413   II,     XX|                   Miután ilyen okot senki sem bírt felfedezni, folytatá
414   II,     XX|                  utoljára magunk magunkat sem értjük, mert ha nem tekinteném
415   II,     XX|              pedig úgy tettek, mintha oda sem hallgatnának, szomszédjaikkal
416   II,     XX|         keresztelőjén, ami azonban senkit sem akadályozott abban, hogy
417   II,     XX|                  azt úgy, hogy utóbb maga sem tudta már, mennyi hiányzik
418   II,    XXI|                 mint egyébkor. Sőt még ez sem volt elég, hanem ha valaki
419   II,    XXI|                   rájok a teremben; senki sem kényeskedett most, hiszen
420   II,    XXI|               mind. A kedves szép hölgyek sem tagadhaták meg bámulóiktól
421   II,    XXI|                 olyankor.~ ~Azonban senki sem esett le a lórul.~ ~Gyönyörű
422   II,    XXI|                  ült, s megmutatá, hogy ő sem utolsó a lovaglásban, s
423   II,    XXI|               mint olyan emberéi, ki soha sem testi, sem lelki bajokkal
424   II,    XXI|               emberéi, ki soha sem testi, sem lelki bajokkal nem vesződik,
425   II,    XXI|                nem vesződik, kinek a feje sem fáj soha, a szíve még kevésbé.~ ~
426   II,    XXI|                 olyan ostoba, hogy semmit sem akar elérteni, amivel valaki
427   II,    XXI|                      E pillanatban, senki sem tudja honnan termett oda,
428   II,    XXI|                 és meghalna ott, és senki sem tudná, miben halt meg. Flóra
429   II,    XXI|                  a síkra kiszorulni, ahol sem búvóhely, sem folyam nincs,
430   II,    XXI|            kiszorulni, ahol sem búvóhely, sem folyam nincs, mely üldözőitől
431   II,    XXI|                   hogy mit tud. Eddig meg sem igen erőtette magát, hagyta
432   II,    XXI|                    hogy ezt a rókát egyik sem fogja el, ismerte már a
433   II,   XXII|         tanácskoztak, gyógyították, senki sem tudta, mi baja. Az nagy
434   II,   XXII|               hiba, hogy a szíveket senki sem tudja gyógyítani.~ ~Sokáig
435   II,   XXII|                  ifjúnak, kit még imádnia sem szabad, s ne merjen szólni
436   II,   XXII|                   bájaiból századrésznyit sem bír, csak azért, mert amaz
437   II,   XXII|                   Mindennek vége, vége!~ ~Sem előre, sem hátra menni nincs
438   II,   XXII|                  vége, vége!~ ~Sem előre, sem hátra menni nincs többé
439   II,   XXII|                   látom, hogy te semminek sem örülsz, mikor szomorú vagy,
440   II,   XXII|                szomorú vagy, mikor semmit sem óhajtasz, akkor én igen-igen
441   II,  XXIII|                  nekem mindezekre? Annyit sem gondolok rá, mint arra,
442   II,  XXIII|                    én gentleman vagyok és sem kém, sem fizetett mefisztó,
443   II,  XXIII|              gentleman vagyok és sem kém, sem fizetett mefisztó, sem bérelt
444   II,  XXIII|                    sem fizetett mefisztó, sem bérelt cicisbeo * nem leszek.~ ~
445   II,   XXIV|                meg legyen szabadulva. Egy sem volt elfogadható. Szerencsétlenségére
446   II,   XXIV|               gondoskodjék, de legkevésbé sem volt általa érdekelve.~ ~
447   II,   XXIV|                 míg közügyekre filléreket sem akart áldozni a vagyonos
448   II,   XXIV|              játszott legyezőjével, egyik sem érdekelte őt ezek közül. (
449   II,   XXIV|                valakit, akiről még magunk sem tudjuk, hogy feljön-e.)~ ~–
450   II,   XXIV|           elenyészik mellette. Ő különben sem az a szépség, ami szellemdús
451   II,   XXIV|                   vele, mert hiszen semmi sem történt közöttük. Igaz ugyan,
452   II,   XXIV|                   Hanem ezzel én világért sem akarok semmi rosszat mondani
453   II,   XXIV|                  irántam. Egész este arra sem érdemesített, hogy hozzám
454   II,   XXIV|             tartani. Pedig azt csak azért sem fogja elérni; nem, nem!
455   II,   XXIV|                 tartani, mert egy cseppet sem félnek tőle.~ ~Nem, nem,
456   II,   XXIV|                     Nem, nem, egy cseppet sem. És minden nemet egy új
457   II,   XXIV|                   gyönge – még irányodban sem vagyok gyönge.~ ~Azzal a
458   II,   XXIV|                   ereje lemondani, az övé sem kevesebb.~ ~Holnap bizonyosan
459   II,   XXIV|         mondhatjuk, hogy ezek által egyik sem lesz okosabb.~ ~Ily erős
460   II,    XXV|             vagyok gyönge, még irányodban sem, pedig szeretlek, és nem
461   II,    XXV|                  Grotiust, mert egy betűt sem értett abból, amit olvasott.
462   II,    XXV|                   Szentirmáról, és Pestre sem kívánkozott többé, amióta
463   II,    XXV|                bátran állíthatjuk, hogy ő sem óhajtozott más társaság
464   II,    XXV|            csendesen sitteg-suttog, senki sem tudja, mit.~ ~– No jer hát
465   II,    XXV|                elveszítse azt.~ ~Egy szót sem szólt többé, megkeményíté
466   II,    XXV|                  keleti potentát kedvéért sem hagyná el délutáni álmát.~ ~–
467   II,    XXV|                 együtt elhervadnak, egyik sem lehet csapodár. Ez a virágok
468   II,    XXV|              Férje vagy Rudolf neje előtt sem. De önmaga előtt. Hiszen
469   II,    XXV|                  használ neki, hogy senki sem tudja, ha ő maga érzi, hogy
470   II,    XXV|               szobán keresztülmegy, sehol sem talál senkit. Isten tudja,
471   II,   XXVI|                    Addig nem is beszéltek sem bálokról, sem estélyekről,
472   II,   XXVI|                   beszéltek sem bálokról, sem estélyekről, amíg ő vissza
473   II,   XXVI|          messziről Kecskerey barátunk meg sem mozdulva helyéből, ahol
474   II,   XXVI|                      Abellinónak még most sem jutott volna eszébe az igazi
475   II,   XXVI|         elfeledkezve magáról. – Ezt senki sem fogja hinni. Azon nő szeret
476   II,   XXVI|            sértegetni senkinek sincs oka, sem joga a világon.~ ~– Mi ez,
477   II,  XXVII|                     a föltámadásig… Senki sem fogja őt többé felkölteni…~ ~
478   II, XXVIII|                   az ő alakjától.~ ~Egyik sem ismert rá a másikra.~ ~–
479   II, XXVIII|             meghalt, és én még csak közel sem lehettem hozzá. El kellett
480   II, XXVIII|                 ölelje.~ ~Sándor gondolni sem tudta, miért oly nyájas,
481   II,   XXIX|           gondolok rá, legkisebb félelmet sem érzek előtte. Azért küldtem
482   II,   XXIX|                megírt levél, melyet senki sem olvasott. Százszor bejöttem
483   II,   XXIX|            sötétség felé, mintha senkitől sem, csak általa látott kedves
484   II,   XXIX|                  a beszélő mellett; senki sem veheti észre rajta, mit
485   II,   XXIX|                  asztal mellett, és egyik sem szégyenlé magát a másik
486   II,   XXIX|                    Birtok? Hatalom? Egyik sem az. Én bírtam mindezt, és
487   II,   XXIX|                   átölelve, mialatt senki sem szólt egy szót is.~ ~Azután
488   II,   XXIX|                Dolgozni nem tud, semmihez sem ért, sohasem tanult semmit,
489   II,   XXIX|             Feltűnt, hogy János úr semmit sem evett, és nem ivott.~ ~Ő
490   II,    XXX|                 meg, hogy még hű szolgája sem vette észre, ki vele egy
491   II,    XXX|                   szomorúak jöttek. Senki sem maradt el a régi ismerősök
492   II,   XXXI|                született, midőn már senki sem várt reá, s születésével
493   II,   XXXI|               mikor megházasodott, és így sem házassága, sem az abból
494   II,   XXXI|      megházasodott, és így sem házassága, sem az abból született fiú nem
495   II,   XXXI|               kivihető esetnek.~ ~– Magam sem hiszem – szólt Kecskerey
496   II,   XXXI|                   látjuk, e percben senki sem oly nevetséges ember – mint
497   II,   XXXI|             Abellino.~ ~Abellinóról senki sem tartá érdemesnek tovább
498   II,   XXXI|             fogják örökíteni, legalább mi sem fáradnánk itt ingyen!~ ~ ~ ~
499   II,   XXXI|                bizonyossággal.~ ~– És azt sem, hogy nagybátyjának neje
500   II,   XXXI|                 még csak egy cipőszalagot sem bír, amiről rá emlékezhessék,
501   II,   XXXI|               akarna neki küldeni, azt el sem fogadná stb., stb….~ ~Rudolf
502   II,   XXXI|             láthatta, ha még csak álmodni sem képes felőle. Ha meghal,
503   II,   XXXI|                 vele találkozni, mert ott sem ismerhet rá! – Esedezik
504   II,   XXXI|                   a kerek földön senkitől sem félt, csupáncsak egyedül
505   II,   XXXI|                 egy ifjút, és annak nevét sem mondta soha senkinek, a
506   II,   XXXI|             voltak – még csak féltékennyé sem lehet tenni.) Azt hitte,
507   II,    Veg|                  elfogadva; s egyik által sem leszünk sem mi magunk, sem
508   II,    Veg|                   egyik által sem leszünk sem mi magunk, sem mások előtt
509   II,    Veg|                sem leszünk sem mi magunk, sem mások előtt nevetségesekké.
510   II,    Veg|                    hogy engemet még senki sem támadott meg, aki magában
511   II,    Veg|                 epizódokból áll. Én magam sem találok számára mentséget;
512   II,    Meg|           iparkodva azt kikölteni, s maga sem tudja, hogy mi lesz belőle,
513   II,    Meg|                 magyar dinasztákat; senki sem cáfolhatott meg, hogy nem
514   II,    Meg|             elköltötte; pedig egyéb öröme sem volt belőle, mint hogy minden