Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         biz én, nagyságos uram; csakhogy amim volt, az elfogyott,
 2    I,      I| cirógatnak, játszadoznak velük, csakhogy még azoknál is ügyesebb;
 3    I,     IV|         aztán két szerető szív, csakhogy azok a hajdani pásztorok
 4    I,    VII|     nagysádtoknak tartozom.~ ~– Csakhogy azt nehéz lett volna tanúsítnia,
 5    I,   VIII|        ért oda hamarább, csupán csakhogy egy paraszthajszállal volt
 6    I,      X|         hogy „Tűz van a háznál, csakhogy a füstje nem látszik”.~ ~
 7    I,     XI|         Valóban ő is küldi azt, csakhogy az égből. Én csak egyet
 8    I,   XIII|        nyulat, és úgy kapja el. Csakhogy neki az a kiváló bolondság
 9    I,   XIII|      ölelgeték egymást.~ ~– No, csakhogy te is itt vagy! – monda
10    I,   XIII|    Bizonyosan nincs semmi baja, csakhogy nem mert egyszerre idejönni,
11   II,     XV|      hódol az arisztokráciának, csakhogy nála egyesül a címer, pénz,
12   II,    XIX|      igen. Ráismert ő valakire. Csakhogy ez az ő névtelen ideálja
13   II,    XXI|    akkora, mint egy fiókfarkas, csakhogy jóval hosszabb; nagy bozontos
14   II,  XXIII|       elnézni neje hűtlenségét, csakhogy téged örökségi igényeidtől
15   II,   XXIV|        feddhetlen állású delnő, csakhogy azért éppen nem látom át,
16   II,    XXV|         De ki is ne szeretne?~ ~Csakhogy Fanny jól látta már messziről,
17   II,   XXVI|      gazember tudja, és eltűri, csakhogy rajtam bosszút állhasson.
18   II,   XXIX|     éppen olyan, mint az „övé”, csakhogy ami azon fehér volt, az