Kötet, Fezejet

 1    I,    III|           hogy mind a hárman magyarul beszélnek, ami, tekintve azt, hogy
 2    I,    III|              Ah, uraim, önök magyarul beszélnek, én is magyar vagyok.~ ~
 3    I,      V| szereposztályra már alkalmatlan lett; beszélnek róla, hogy ki lesz utána,
 4    I,      V|           mindenütt beszélik…~ ~– Mit beszélnek?~ ~Jeanette habozni látszott,
 5    I,      V|                hogy kihallgassák, mit beszélnek körülöttük… Hát ide jutottunk!…~ ~
 6    I,    VII|           volna, hogy még csak nem is beszélnek róla? Oly közel állt hozzá,
 7    I,    VII|             ha valamiféle szeretetről beszélnek előtte, illessen az jó barátot,
 8    I,   VIII|               mintha értené, hogy mit beszélnek hozzá, kapált lábaival,
 9    I,     IX|               lakomákon egyebekről is beszélnek, mint vadászatról és divatkelmékről,
10    I,     IX|     hallgatóság találgatja, vajon mit beszélnek ott most.~ ~Az egyik karzaton,
11    I,      X|         panaszok, melyek hallgatva is beszélnek; a család minden tagja kezdett
12    I,      X|             mamának, s bölcs dolgokat beszélnek a papával, s oly szerényen
13    I,   XIII|         lakomán. Még gonoszabbakat is beszélnek, midőn a vendégség vége
14   II,     XV|            türelmesen hallgatja, amit beszélnek, s legfeljebb csodálkozó,
15   II,     XV|          köszön neki; úgy bizony, így beszélnek most azok a büszke, dölyfös
16   II,     XV|          azokat megvetik, azokrul nem beszélnek.)~ ~Csak tovább.~ ~– Azt
17   II,   XVII|             mindazok, kik az eszméről beszélnek, rendkívül lelkesülve vannak,
18   II,  XXVII|            Legalább hallom, amit róla beszélnek.~ ~– Igen, de én meg nem