Kötet, Fezejet

 1    I,    VII|              rózsafény derengi át! – Asszonyom, akit vársz, az el fog jönni
 2    I,    VII|           Mások használhatnának még, asszonyom – felelt Rudolf hideg mosollyal –,
 3    I,     XI|             Angyalhoz hasonlóan. Ah, asszonyom, valahányszor ily éneket
 4    I,     XI|          üdvözlék egymást.~ ~– Lássa asszonyom – monda szomorú arccal az
 5    I,     XI|        Fájdalommal kell megvallanom, asszonyom – folytatá reszketeg hangon
 6    I,     XI|             vett magán.~ ~– Bocsánat asszonyom, hogy ilyen kérdéssel terhelem.
 7    I,     XI|              lehetne őrajta.~ ~– Ah, asszonyom, ön engemet egészen boldoggá
 8    I,     XI|         derék asszonyságot.~ ~– Íme, asszonyom, én meggyőződtem afelől,
 9    I,     XI|        incselkedtek utána. Vigyázzon asszonyom, és mondja meg azoknak,
10   II,     XV|      megríkatta az eset.~ ~– No, no, asszonyom. Ne legyen olyan elkeseredett –
11   II,     XV|              legyen ön megnyugtatva, asszonyom. Önt sohasem rágalmazta
12   II,     XV|            körül lehessek.~ ~– Ugyan asszonyom, mit beszél összevissza! –
13   II,     XV|           szcéna.~ ~– Ugyan, Mayerné asszonyom, ne térdepeljen! Magyar
14   II,  XVIII|             válaszolt.~ ~– Nagyságos asszonyom, engemet érdemeim felett
15   II,  XVIII|                  Nem, nem, nagyságos asszonyom, bocsánat szavaimért, nem
16   II,  XVIII| magasztalással.~ ~– Tehát, nagyságos asszonyom, vegye úgy, mint a legjobb
17   II,  XVIII|          ajánlhat.~ ~– Íme nagyságos asszonyom! – szól odanyújtva a névsorozatot. –
18   II,     XX|              melyet mondani fog:~ ~– Asszonyom! Próbálták ezt már velem