Kötet, Fezejet

 1    I,    VII|     kötélen; lassankint minden anya keblére ölelheti gyermekeit.
 2    I,    VII| teherrel jön ezúttal. A fiatal anya megszakadó szívvel tekint
 3    I,      X|      Mayer lyányoknak".~ ~Apa, anya hogy örült e dicsőségnek.
 4    I,     Sz|    dolorosa – Álla a fájdalmas anya; középkori katolikus egyházi
 5   II,     XV|      hogy milyen szerencsétlen anya vagyok én. Óh, óh, Boltay
 6   II,     XV|       akkor! De látja uram, az anya szíve csak mindig érez,
 7   II,     XV|  tervet, miszerint Mayerné (az anya!) ravaszul férkőzzék a Boltay-család
 8   II,     XV|       magához, melyet a kegyes anya ölelésnek véve, odaborult
 9   II,     XV|      az fedve, elsimítva. A jó anya örült, hogy gyermekével
10   II,     XV|     bizony jobban tenné minden anya, mikor leánya születik,
11   II,     XV| aggodalmakkal kell küzdeni egy anya szívének!~ ~A vendégek pedig
12   II,  XVIII|      anyai vezérletet; ah, egy anya őrködő gondja megbecsülhetlen
13   II,  XXVII| megtörtént. – Kárpáthy Jánosné anya lett. Fiat szült.~ ~Egy
14   II,  XXVII|         és alszik tovább.~ ~Az anya visszateszi őt Flóra keblére,
15   II,   XXXI|      milyen nagy keserűség egy anya szívének. Reményli, hogy
16   II,   XXXI|        írt levelet az érzékeny anya, illetve nagyanya, amelyben
17   II,   XXXI|             Ah, milyen gyöngéd anya ön, Flóra! Milyen szépen
18   II,   XXXI|        szemére vetni, hogy nem anya.)~ ~– No de az illúzió megvan.