Kötet, Fezejet

 1    I,    VII|            a világ minden örömébe, vad, gyönyörvadászó lesz, s
 2    I,   VIII|              Ott feküdt a termetes vad a sás közepén, térdig beleásta
 3    I,   VIII|     emelkedett, s hosszú, ismételt vad bőgését hallatá.~ ~Márton
 4    I,   VIII|        egész csíkot hasított fel a vad állat bőrén; de az meg sem
 5    I,   VIII|     kiszabadulni.~ ~A felzaklatott vad irtóztató bömböléssel állt
 6    I,   VIII| szökésnyire volt már áldozatához a vad, hirtelen megállt, és nyakát
 7    I,   VIII|            a lovas maradt hátul, a vad futott elől. Azt sem vette
 8    I,   VIII|            most csak az örök pohár vad mulatságát fogjuk látni,
 9    I,   VIII|           beszélni. Még ez is elég vad mulatság, de legalább mozgásba
10    I,     IX|            pedig más, szélsőségben vad, szemet szúró modor uralkodott
11    I,     IX|           siralmas sorsában, kiket vad fátum vagy iskolából való
12    I,     IX|         akármelyikünk megérti.~ ~A vad gyerekek nem győztek eléggé
13    I,   XIII|          rá Kiss, s mint a veszett vad keresztülszökve az asztalon,
14   II,     XV|            kezdtek ragyogni, ah, a vad a hálóhoz közelít!~ ~Pedig,
15   II,     XV|         forint?~ ~(Ah, a hálóban a vad, gyorsan! gyorsan!)~ ~–
16   II,     XV|    gondolva, hogy a levél tele van vad idegen szavakkal, s elbámult,
17   II,    XXI|      hasznára fordítja az üldözött vad, s egy oldalszőkéssel kisikamlik