Kötet, Fezejet

 1    I,    III| tükrözi magát, amint a három szemközt jövőt beszélni hallja. Pillanatra
 2    I,     IV|  alatt; és miután a tábornok szemközt ült vele, tehát azzal farkasszemet
 3    I,     IV|      le a lépcsőn kiabálva a szemközt jövő kozákra, hogy az istenért,
 4    I,    VII|     két arcot, így egymással szemközt tekintve. Egyfelől a könnyelmű,
 5    I,    VII|     a főhelyet, a színpaddal szemközt. Átellenben ül unokája,
 6    I,   VIII|     egy ily bőszült állat, a szemközt jövő gőzmozdonyra rohanva
 7    I,     IX|     magát, hogy nagybátyával szemközt ülvén, arról egy furcsa
 8    I,     XI|     hogy az utcán Matild jön szemközt nyitott hintóban, ijedten
 9   II,    XVI|  amit Abellino. Csak egyszer szemközt álljanak, s legyenek a kardok
10   II,    XVI|     ők maguk.~ ~A vívók újra szemközt állíttattak, s most már
11   II,    XVI|      a dolgot.~ ~Még egyszer szemközt állíták őket.~ ~Már akkor
12   II,    XXI|     sétány túlsó oldalán egy szemközt jövő lovagot látnak bekanyarodni.~ ~
13   II,    XXI|   most Rudolf csak egyszerre szemközt jönne, és őt meglátná –
14   II,    XXI|     láttak meg mind a ketten szemközt jönni rájok az országúton,
15   II,    XXV|    föltekint, Rudolfot látja szemközt jőni.~ ~Ha véletlenül a
16   II,    XXV|  előle, amerre lát. Most íme szemközt állnak.~ ~Az ifju nyájasan
17   II,    Meg|     árvízlepte sík pusztán a szemközt utazó alföldi dinasztával,