Kötet, Fezejet

 1   II,    XXI|           kutyáiknak, hogy nem ő a róka.~ ~A delnők többnyire mind
 2   II,    XXI|         magát az avarnak.~ ~– Ni a róka! – kiáltják egyszerre üldözői,
 3   II,    XXI|         egyszerre a rétre ért ki a róka; egy több ezer holdnyi kaszáló
 4   II,    XXI|           még a vadászat érdeke. A róka gyönyörű egy példány volt,
 5   II,    XXI|   sereghajtót nem is számítva.~ ~A róka meg-megállt. Sajnálni látszott
 6   II,    XXI|        néhány perc és elérték.~ ~A róka itt egyszerre megáll, farkát
 7   II,    XXI|      győzelem!~ ~Még egy szökés. A róka egyszerre lelapul, s Armida
 8   II,    XXI|    futtában veszi az észre, hogy a róka elmaradt.~ ~Ez most egyszerre
 9   II,    XXI|          jutalom a tied! – Hanem a róka is elkapta Fecskét, olyat
10   II,    XXI|   egyszerre teljes erejéből neki a róka a Berettyó-ágnak. Sikerült
11   II,    XXI|           meg bír ez felelni. Régi róka! Ismerik már egymást, sokszor
12   II,    XXI|           ő ellenében mit tud!~ ~A róka ismét elővette régi cseleit,
13   II,    XXI|           ilyen látványt?~ ~Most a róka egyszerre a legsebesebb
14   II,    XXI|         Armida tett, hanem amint a róka visszafelé fordítja fejét
15   II,    XXI| pillanatban csak azt látni, hogy a róka bukfencet vet a levegőben;
16   II,    XXI|         meg azt követte el, hogy a róka mesterséges sakkfigurái
17   II,    XXI|          verni, míg kifárasztja. A róka már nem is védte magát,