Kötet, Fezejet

 1    I,    III|        teszitek, hogy úgy kiáltoztok rám; ti tagadjátok a gondolatot,
 2    I,     IX|              szólt a jurátus. – Most rám mutatott, a többi méltóságos
 3    I,     IX|         dicsér előtte. Ejnye, de néz rám. Talán köszönni is kellene
 4    I,   XIII|             csak bízza azt kegyelmed rám! Menjünk tovább!~ ~– A repce
 5    I,   XIII|             csak bízza azt kegyelmed rám.~ ~– Emiatt azonban a bevételek
 6    I,   XIII|             Csak bízza kegyelmed azt rám!~ ~– Csak bízza kegyelmed
 7   II,     XV|   megtestesült hárpiák, úgy támadtak rám egyszerre: „Mit leckéz minket
 8   II,     XV|     szégyenli magát, ha látja. Talán rám sem ismerne már? Ilyen nyomorúságban…
 9   II,     XV|           volna többé.~ ~– Haragszol rám, hogy beszélek? Szólj, ha
10   II,  XVIII|       állíthassak mellé, s nem volna rám nézve nagyobb öröm, mint
11   II,  XVIII|          szomszédnő, hogy ön nem fog rám féltékeny lenni Kárpáthy
12   II,  XVIII|              Van egy áldott lény, ki rám gondolt, megszánt és boldoggá
13   II,    XXI|               ön nem haragszik ezért rám, én úgy féltem önt.~ ~János
14   II,   XXII|        Bizonyos lehetsz felőle, hogy rám nézve nem lehet nagyobb
15   II,   XXIV|        gyűlölsz, megvetsz, haragszol rám, pedig én téged oly régen
16   II,   XXIX|     alácsüggeszté:~ ~– Midőn elhozza rám Isten azon órát, melyben
17   II,    Veg| tanulmányozásába, hogy még nyelve is rám ragadt, hanem e vád egyéb