Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         komikus nagy bajusza s olyan ragyogó, fekete szemei, mint a gyémánt,
 2    I,     IV|      erkélyterem ajtaja, dicsőségtől ragyogó arccal lép be rajta Kárpáthy,
 3    I,     IV|             arcjáték, kitűnő hang és ragyogó érzelem jutalmául osztogatott
 4    I,      V|       mindenki, aki az operaénekesek ragyogó pályáját a drámai színész
 5    I,      V|            elkomorodik arca, ha élte ragyogó felén végiggondol, s odáig
 6    I,     IX|              e pompás, drágakövektől ragyogó öltözetben, melyben ő nehéz
 7    I,   XIII|              kérdé Jancsi úr örömtől ragyogó arccal.~ ~– Nos? Találd
 8   II,    XIV|         szobában; a két öreg örömtől ragyogó szemeit legelteté kiránynői
 9   II,     XV|                a jókedvű, a vidám, a ragyogó János úr – megszorítva a
10   II,     XV|          elfogadni tőle a mai estély ragyogó elrendezéseért egy ezerforintost,
11   II,   XVII|        ünnepély; milyen szép, milyen ragyogó látvány lesz az. Annyi szépség,
12   II,    XIX|            ajkakat, e még beszélőbb, ragyogó szemeket, miktől boldogságot
13   II,   XXII|    boldogságnak, melyről neki is oly ragyogó képzeletei voltak? Lássa
14   II,   XXIV|          hintók hosszú sorai, mikben ragyogó főurak ültek hattyúprémes,
15   II,   XXIV|           hallgatók lelkét, kikből e ragyogó, ez édes, e biztató szavak
16   II,  XXVII|              mint egy szamóca, hanem ragyogó szemei, miknek tiszta lazúrját *
17   II,   XXXI| gyűlésterembe, ahol Rudolf éppen egy ragyogó, elmés beszédet tartott;