Kötet, Fezejet

 1    I,   VIII|      hagytalak volna, ahol szent Pál az oláhokat. No de csak
 2    I,   XIII|         míg a sarkában jövő öreg Pál hajdú, ki az aktákat hozta
 3    I,   XIII|         most tessék hetvenkedni, Pál uram! Lássuk, hogyan tanult
 4    I,   XIII|               Az könnyű – felele Pál huszáros rövidséggel, s
 5    I,   XIII|           Egy negyed múlva hozta Pál a fiskálist.~ ~Nem tudatik,
 6    I,   XIII|        volt a nap az égen, midőn Pál felrángatá álmábul, fülébe
 7    I,   XIII|      sohasem volt itt.~ ~– Ejnye Pál, be simplex ember kend!~ ~–
 8    I,   XIII|         a nagyságos úr! – felelt Pál durcásan, s úgy feladta
 9    I,   XIII|    nincs-e még itt Béla öcsém?~ ~Pál csúnya képet meresztett
10    I,   XIII|       beszélni!~ ~– Mit? – szólt Pál hátratéve kezeit. – Tán
11    I,   XIII|          Ohohohühühü? – mosolyga Pál –, itt ám; az egész debreceni
12    I,   XIII|   prédikáció!”~ ~– Tudom – monda Pál és lódult a paphoz, kinél
13    I,     Sz|         testőr, csatlós~ ~Saul – Pál apostol neve keresztény
14   II,   XVII|         álló útihintóba ültek, s Pál gazda becsapva az üveges
15   II,   XXIX|        az előcsarnokban várakozó Pál rögtön felvezette őt Kárpáthyhoz.~ ~
16   II,   XXIX| megesküvém, hű cselédem, az öreg Pál ismerni fogja azt. Koporsóm,
17   II,    Veg|    Czuczor, Széchenyi és Szemere Pál tudtak helyettesítni; természetesen