Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         tréfa fog kerekedni, s előre nevetett magában mindenki.~ ~Bús
 2    I,     II|              volt öntől.~ ~– Haha! – nevetett az ifjú dandy. – Nincs gyilokrul
 3    I,     IV|           élceket mond, mint magam – nevetett a márki –, jól tudja, hogy
 4    I,     IV|           lett a kis Petit-pas-nál – nevetett Iván –, tán éppen az volt,
 5    I,     IV|     bizonyosan mind a tűzbe dobta! – nevetett Debry. – De hagyjátok hát
 6    I,    VII|              Abellino, és a többi is nevetett utána mind.~ ~Erre a szóra
 7    I,   VIII|                Jancsi úr csak titkon nevetett magában, mert piros pünkösd
 8    I,   XIII|      méltóságos úr felé.~ ~Jancsi úr nevetett, amint Varga Péter eltávozott.
 9    I,   XIII| becsületessége fölötti elégültségből nevetett tán? Nem. Neki ez is csak
10   II,    XIV|            mester; még a jó Teréz is nevetett, pedig bizony rég az ideje,
11   II,     XV|           Mayerné asszony nagyon jót nevetett a sötétben ennek a lőcsei
12   II,     XV|               n.~ ~János úr jókedvűn nevetett e tréfás megjegyzésre. A
13   II,   XVII|               s gyermekésszel együtt nevetett a dandyk által előadott
14   II,  XVIII|     megsebesítették.~ ~Flóra jóízűen nevetett e vidám és hízelgő gyanúsításokra,
15   II,  XVIII|         életében soha ily jóízűn nem nevetett.~ ~Ez a Szentirmayné egy
16   II,     XX|            volt bámulva, Flóra pedig nevetett.~ ~– Ettől örök időkre meg
17   II,   XXXI|           alá?~ ~– Volt rá gondja! – nevetett Kecskerey – egészen más