Kötet, Fezejet

 1    I,    III|          hogy micsoda érzés az. Legyenek csak az urak hét esztendeig
 2    I,     IV|         társasághoz:~ ~– Uraim, legyenek irántam irgalommal. Én tudom,
 3    I,      X|        leányai is olyan büszkék legyenek erényeikre stb.~ ~Azok természetesen
 4    I,     XI|         engemet, mindezek tiéid legyenek.” Felele neki Jézus: „Távozzál
 5    I,     XI|      beszédes lett.~ ~– Akármik legyenek is e leányzó rokonai, uram,
 6    I,    XII|       földönfutóvá tenni, hanem legyenek önök szívesek saját becses
 7    I,    XII| kinevezni, én elfogadom, bárkik legyenek. Nagysádtok könnyebben keresztülvágják
 8    I,    XII|         részt fog venni~ ~– Úgy legyenek szívesek uraim, saldírozni
 9    I,   XIII|  kicsapongó férfiak, kell, hogy legyenek kicsapongó asszonyok is,
10   II,     XV|         becsületére válni. Most legyenek önök mind a hárman szívesek
11   II,    XVI|      itt maradni!~ ~– Csak hadd legyenek egyszer azok a kardok kézben –
12   II,    XVI|    egyszer szemközt álljanak, s legyenek a kardok kézben, a többit
13   II,   XVII|    engedi kiseperni a szobából. Legyenek ott; gyönyörködhessék bennök,
14   II,     XX|         nagyságos asszony körül legyenek, s kívánalmait teljesítsék,
15   II,   XXIV|         még egy csillagzaton se legyenek soha. Ki kellett állania
16   II,    Veg|      hibáit még én nem ismerem, legyenek szívesek felfedezni. Tanulni
17   II,    Meg|        szemet hunyt rá. Mért ne legyenek a magyarok szabadok és hazaszeretők –