Kötet, Fezejet

 1    I,      I|          kirukkolt a szóval:~ ~– Hátha ezt a csárdát nekem adná
 2    I,     II| szenvedés okait az arc színéből. Hátha mégis meg tudnám önt gyógyítani?~ ~
 3    I,     IV|           ahova felemeltünk!~ ~– Hátha az asszony férje fel talál
 4    I,    VII|      csak ez egyet tevé ölébe.~ ~Hátha éppen ő az, akit vár. A
 5    I,   VIII|         sugára a reménynek, hogy hátha ő lesz nyertes! Ki tudja,
 6    I,   VIII|          lesz nyertes! Ki tudja, hátha tavaly óta meghosszabbodtak
 7    I,   VIII|   meghosszabbodtak a lova lábai? Hátha a többié rosszabb lett?~ ~
 8    I,   VIII|          leszek, mint eddig.~ ~– Hátha esztendő múlva levetnek?~ ~–
 9    I,     XI|       félretevé – gondolva, hogy hátha majd ő nem lesz, maradjon
10    I,    XII|         Ez lesz csak a furcsa.~ ~Hátha nem megy ki? Akkor addig
11   II,    XIV|      kezét Sándor számára kérni, hátha a leány mégis érez iránta
12   II,     XV|    szeretetet újra felköltse.”~ ~Hátha még azt sejtette volna,
13   II,     XV|          jönni Abellinóval; vagy hátha mást gondolt, s most már
14   II,  XVIII|       meg szíveiket, bizalmukat? Hátha éppen az előtt tárja fel
15   II,  XVIII|       aki gúnyt fog űzni belőle? Hátha vissza utasító, hideg tekintettel
16   II,  XVIII|          kecsegtetné magát, hogy hátha az idő alatt, amíg ott ül,
17   II,   XXIV|           elégedetté tesz!~ ~– S hátha magával talál rántani?~ ~–