Kötet, Fezejet

 1    I,     XI|           majd ő nem lesz, maradjon Fannynak. És a leány is keresett
 2    I,     XI|              mennyire érdekes volna Fannynak a Stabat mater áriáját betanítani,
 3    I,     XI|       Matild nem bírta megbocsátani Fannynak, hogy előle az utcán megszökött,
 4    I,     XI| megérdemelni.~ ~Krammné tudtára adá Fannynak, hogy ismeretlen jóltevőjét
 5   II,     XV|             szerencsétlen Mayerné – Fannynak az anyja! – zokogá megkeseredett
 6   II,     XV|         Mayerné, hogy időt engedjen Fannynak a mondottakon végiggondolni.~ ~
 7   II,     XV|           után megpihent Mayerné, s Fannynak ideje maradt magában ilyenformán
 8   II,     XV|          magát szegény öregasszony. Fannynak bizonyosan nincs mit panaszkodni,
 9   II,  XVIII|         szól, és akkor meg nevet.~ ~Fannynak eközben nagy gyönyörűsége
10   II,  XVIII|        természetesen szemébe ötlött Fannynak Flóra gyönyörű hajzata,
11   II,    XIX|            végezzük el?” Úgyhogy ha Fannynak elég finom érzése nem lett
12   II,    XIX|          hogy mind szétszaladnak.~ ~Fannynak előre is nagyon megtetszett
13   II,     XX|           méltó ingerültséggel súgá Fannynak:~ ~– Volna csak itt Rudolf,
14   II,     XX|          kedves levelet. Azt persze Fannynak is meg kelle tudni, hogy
15   II,    XXI|     vadászat szenvedélyes örömétől. Fannynak eszébe jut e percben, amiről
16   II,   XXII|           nap múlva már szabad volt Fannynak felkelni ágyából, akkor
17   II,    XXV|          álmos volt, mint egyébkor, Fannynak pedig nem lehetett a kertbe