Kötet, Fezejet

 1    I,      I|  éjszakának idején, hogy egész éjjel nem tudott aludni, nem találta
 2    I,      I|      is mérges fog lenni, hogy éjjel fel kell neki kelni, és
 3    I,      I| kérdené az úr, hogy hol fog az éjjel hálni, mert azt ugyan magam
 4    I,     IV|  beszélhessen, hogy úgyszólván éjjel és nappal otthon legyen
 5    I,    VII|  senkit többé.~ ~Chataquéla ez éjjel gyönyörű képeket álmodott,
 6    I,   VIII|    látták becsörtetni, s egész éjjel ott morgott, bőgött, csak
 7    I,    XII|      szállítsák át még azon az éjjel az ő saját lakóházába, tulajdon
 8    I,    XII|     pecsételt még le, miket az éjjel írt, egyiket gazdájához,
 9    I,   XIII|        Kupa három nap és három éjjel, midőn a tatárok üldözék,
10    I,   XIII|   ifjút, hogy rögtön, még azon éjjel siessen átutazni Kárpitfalvára,
11   II,    XIV|   felébred minden zörgésre; ha éjjel megmozdul az ablakredőny,
12   II,     XV|     anyját, hogy háljon ott az éjjel.~ ~Valamivel figyelmesebb
13   II,     XV| varázsködén keresztül az egész éjjel hányt-vetett gondolatok,
14   II,   XVII|   járókelők a sárba taszítják; éjjel nem verte fel a jámbor alvókat
15   II, XXVIII|  sietve hívatá Rudolfot még az éjjel.~ ~
16   II,   XXIX|       állja el tagjaimat, hogy éjjel felkölt álmomból, s a különös
17   II,   XXIX|  megpecsételék azt, s még azon éjjel másik példányban is kiállítva,