Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            feneke, s az ember nem lát egyebet, mint gólyát.~ ~Bús uram
 2    I,    III|             mesterembertől nem várnak egyebet; de én azért mégis hazamegyek.~ ~–
 3    I,     VI|           monsieur Oignon nem képzelt egyebet, mint hogy embereit elnyelte
 4    I,    VII|              e pillanatban sem fogunk egyebet látni a szokott hidegségnél;
 5    I,      X|     céltáblája; ki egész nap nem tesz egyebet, mint imádkozik, templomba
 6    I,      X|              s hétről hétre nem eszik egyebet köménymagos rántottlevesnél
 7    I,      X|          egész ebéd alatt nem tesznek egyebet, mint egyre sóhajtoznak.
 8    I,      X|     erkölcsben megőrizhessem, s öntől egyebet nem kívánok, mint hogy sem
 9    I,      X| vénkisasszonyt.~ ~– A bizony nem akar egyebet, mint Fannyt elvinni a háztul
10    I,     XI|                  Krammné nem hihetett egyebet, mint hogy az ismeretlen
11    I,   XIII|              hozzá a fát, és nem bírt egyebet előállítani zöld üvegnél,
12    I,   XIII|             akin bosszúját töltse, ha egyebet nem, a fiskálisomat. Megértette
13   II,     XV|              hogy parányi lábacskáira egyebet is húzzon a kis házi papucsoknál,
14   II,     XV|              Kecskerey nem mondhatott egyebet, mint hogy véghetetlenül
15   II,   XXIV|             csodálkozás miatt. Akármi egyebet várt volna, csak ezt nem…
16   II,    XXV|            vigasztalásnak? Tehetett-e egyebet, mint hogy kezét nyújtá
17   II,  XXVII|             után a jó úr nem tehetett egyebet, mint hogy odalopózott a