Kötet, Fezejet

 1    I,     IV|          lesz a dolognak, mintha Catalani csak szükségben kapta volna
 2    I,      V|          utoljára a sziszegés.~ ~Catalani nem volt sem szebb, sem
 3    I,      V|   elhallgatott volna, ha signora Catalani helyett madame Valabregue-et
 4    I,      V|          nem akar fellépni, mert Catalani itt van, s a közönség tapsol
 5    I,      V|        talán még nem tudja, hogy Catalani is ma fog fellépni Zelmirában.~ ~–
 6    I,      V|      hogy az nekem rosszul esik? Catalani mindazt megérdemli, mert
 7    I,      V|       könnyen kiragadja a pálmát Catalani kezéből. Ah, milyen keresztvonás
 8    I,     VI| foyer-ben * lengetik szárnyaikat Catalani körül csoportozva. Mainvielle-né
 9    I,     VI|        öltözőszobájában marad.~ ~Catalani ma csupa kedély, elmés,
10    I,     VI|       csináltok? Hisz ez még nem Catalani, hanem signora Brussi, ki
11    I,     VI|        is útnak eredtek, úgyhogy Catalani a szó teljes értelmében
12    I,     VI|          mert most jön a java.~ ~Catalani egész a színpad elejére
13    I,     VI| tapsoltat, mikor a piano van.”~ ~Catalani megállt az ének közepén,
14    I,     VI| fennhangon beszélni, nevetni; az Catalani páholya volt, ki igen jól
15    I,     VI| általános taps zendült meg, hogy Catalani ijedten kapta vissza a fejét,
16    I,     VI|          nagy perpatvarban, mely Catalani contra Mainvielle ekként
17   II,    Meg|       lapokból tanulmányoztam, a Catalani–Mainvielle-né epizódot a