Kötet, Fezejet

 1    I,     VI|               kedves, a vidám, a hódító asszonyt; nem sokat törődik vele,
 2    I,    VII|                 Én elveszem nőül ezt az asszonyt; ez az első. Azután gondom
 3    I,    VII|                 illessen az jó barátot, asszonyt vagy hazát; játszik életével,
 4    I,    VII|                 férfit és a leghíresebb asszonyt Angliában.~ ~– Ah, erről
 5    I,     XI| katekizmustokban nincs még ez a tétel: „Asszonyt megcsalni nem bűn.” Mért
 6    I,     XI|              beszédet, s engedé Krammné asszonyt egy egész hétig töprenkedni
 7   II,    XIV|                milyen derék lesz, ha te asszonyt hozasz a házhoz, és énnekem
 8   II,   XVII|               Varga Péter uramnak, hogy asszonyt visz a házhoz, szép, fiatal,
 9   II,   XVII|                 szép, fiatal, szemérmes asszonyt, tehát intézkedjék úgy,
10   II,   XVII|             legyen, mint a bárány, mert asszonyt fog emelni, szép, fiatal,
11   II,   XVII|               hogy sok embert, sok szép asszonyt, sok bohó férfit fog együtt
12   II,    XXI|             neki:~ ~– Úgy féltem ezt az asszonyt; ha valami baj találná érni!
13   II,   XXII|               érzé, mennyire szereti az asszonyt! Tán ha meghal, túl nem
14   II,  XXIII|             rájok kreatúráidat, akik az asszonyt eltántorítsák, és azután
15   II,   XXIV|                arra gondolt:~ ~– Ezt az asszonyt már hatvanezer forintért
16   II,   XXIV|                magához akarta emelni ez asszonyt, s nem gondolt reá, hogy
17   II,   XXVI|           magamat ölni meg, vagy ezt az asszonyt.~ ~Kecskerey oly hangosan,