Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            állattal nem hadakozott ám az öregapám sem.~ ~– Légy
 2    I,   VIII|      királyságod vajmi sokba kerül ám a városnak.~ ~– Jól tudom
 3    I,   VIII|          Pedig vajmi hamar megesik ám, hogy egy vagy más legény
 4    I,   VIII|            nem bánom; de nem tudom ám én, hogyan kell magamat
 5    I,     IX|         mutatja a többieknek. – Az ám a derék ember, nincs olyan
 6    I,     IX|         helybenhagyják, okos ember ám ez!~ ~Az ifjabb Kárpáthy
 7    I,      X|      nagyobb gyalázattól, mert van ám még nagyobb gyalázat is
 8    I,      X|          aztán nem is oly fényűzés ám az, amilyennek néném gondolja.
 9    I,     XI|              Nem olyan nagy csapás ám az a szegénység. Akik közelebbről
10    I,   XIII| Ohohohühühü? – mosolyga Pál –, itt ám; az egész debreceni kántus
11    I,   XIII|     valamennyi hajdú mind ott lesz ám, ki töröknek, ki magyarnak;
12   II,    XIV|        viszonyt könnyen megértheti ám, ha megtudja, hogy ő apja
13   II,    XIV|            lehet adni.~ ~– Férjhez ám – nevete Fanny pajkosan
14   II,     XV|       visszaadni. Attól őrizkedjél ám édes leányom; hogy ha valamely
15   II,     XV|       szeles, mint a testvérei. Ez ám nem hagyja bolonddá tenni
16   II,   XXIV|          az egész világ te vagy. S ám tartson mindenki könnyelmű
17   II, XXVIII|            Itt farkasok is szoktak ám járni.~ ~– Nem szükséges,