Kötet, Fezejet

 1    I,      I|   kontinensen! Vigasztalhatatlan volnék, ha meg nem ismertem volna.
 2    I,     II|          közelében lakjam, képes volnék őt megszöktetni a világból.~ ~–
 3    I,    VII| nagysádtoknak, ha oly szerencsés volnék, hasonló honvágytól lelkesülhetni.~ ~–
 4    I,   VIII|        emberek számára. Ha poéta volnék, nevezhetném az ilyen hímtársaságokat
 5    I,      X|      milyen könnyelmű, kénytelen volnék igen elvetemedettnek tartani.
 6    I,      X|        meg a kívánatát, ha önnek volnék.~ ~Mayer úr egy szót sem
 7   II,    XIV|        szeretnek? De hálatlanabb volnék, ha hazudnám, hogy szeretem,
 8   II,     XV|        asztalnál, mintha ott sem volnék. Többet érne énnekem a világ
 9   II,  XVIII|          felállok.~ ~– Pedig nem volnék érdemes e különös tiszteletre –
10   II,  XVIII|          hibáztam, milyen gazdag volnék most, jó parti! (értsd:
11   II,     XX|     Szentirmayné; ha török poéta volnék, azt mondanám: két gyémánt
12   II,    XXI|       Kárpáthyhoz –, ha én önnek volnék, nem tartanék olyan házibarátot,
13   II,    XXI|               Akkor meg ha önnek volnék, nem jönnék parforce vadászatra *
14   II,   XXII|        te nem volnál boldog, nem volnék én boldogtalan!”~ ~A forró,
15   II,   XXIV|      kifűzéséhez fogott.~ ~– Nem volnék én e munkára alkalmas? –
16   II,   XXIX| megbocsátom! De tettető és hazug volnék Isten előtt, ha azt mondanám