Kötet, Fezejet

 1    I,      I|       szemei kidülledtek, hanyatt veté magát a székben, nem tudott
 2    I,      I|          szólt a bohóc, s hanyatt veté magát a földre, és behunyá
 3    I,      I|          noble nonchalance-szal * veté le magát egy tábori karszékbe
 4    I,     IV|      ifjúé, ki kényes lustasággal veté hátát az erkély rácsozatának,
 5    I,    VII| személyesen Kárpáthyt, és szemére veté, hogy szerződésüket máris
 6    I,     XI|         helyreállítására Abellino veté fel magát, büszke önbizalommal
 7    I,     XI|   Távozzál sátán!”~ ~A vadász jól veté a cselt.~ ~A leányt a hálaérzet
 8    I,    XII|     hágott, Sándor egy bérkocsiba veté magát, s vágtatott utána.
 9    I,    XII|        azután… Vagy azután sem! – veté utána könnyű kedéllyel.~ ~
10   II,     XV|      dühig tokozott szenvedéllyel veté magát sikerületlen terve
11   II,     XV|           Nagyon örülök, hogy nem veté meg szerény meghívásomat. –
12   II,    XVI|       dühtől. Nagy erőpazarlással veté magát Abellinóra, és sűrű,
13   II,   XVII|      szíve elfacsarodott. Nyakába veté magát nagynénjének, és alig
14   II,   XXIV|           bámulandó vakmerőséggel veté magát Rudolf keblére, s
15   II, XXVIII|        másik ifjú…~ ~Azzal lovára veté magát. Eltévedt lovásza,
16   II,   XXXI|         nevettében szinte hanyatt veté magát székestül – alig bírták