Kötet, Fezejet

 1    I,    III|               úgy szoktam ide kijárni valahányszor üres időm van.~ ~– Pedig
 2    I,     IV|            olyan jól szoktatott, hogy valahányszor Rossini Mózesét * adják,
 3    I,   VIII|             verekedő az országban, ki valahányszor iszik, mindig elzsákolja *
 4    I,   VIII|         szüntelen körüljár a pohár, s valahányszor egy vendég kiissza, a többinek
 5    I,   VIII|               a nótát kell dalolni:~ ~Valahányszor az oláh mondja: „szinyetátye” *
 6    I,     XI|             hasonlóan. Ah, asszonyom, valahányszor ily éneket hallok, a könny
 7    I,   XIII|               te vén golyhó?~ ~– Mert valahányszor találkozom vele, mindig
 8    I,   XIII|           legyen piros egri borral, s valahányszor egyet iszik belőle, mindannyiszor
 9   II,     XV|            szegény ember leányai? Bár valahányszor szegény embernek leánya
10   II,   XVII|              gyönyörködhessék bennök, valahányszor belép, csupán nehány profánus
11   II,    XIX|             próbáltam, és sikerült. – Valahányszor könnyelmű, csapongó vagy
12   II,    XIX| szeretetreméltóságban versenyezhetne. Valahányszor arcát látom, a lelkét is
13   II,    XXI|               utolsó a lovaglásban, s valahányszor nejére tekintett, húsz évvel
14   II,   XXII|             egyik nap a másik után, s valahányszor egy nap feljő, felsóhajtani: „
15   II,   XXIV|           mely idegeit összezavará, s valahányszor odatévedt pillanata, bosszúsan
16   II,   XXIV|  kedélyborongás látszott meg arcán, s valahányszor nejével találkozott, ki