Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            Előlegezést? Mire? Tán a tulajdon bőrömre:~ ~– Eh! – kiálta
 2    I,     IV| szerencsétlen Saint-Michel, hisz az tulajdon – nagybátyja!~ ~– Ah, már
 3    I,     IX|          úgy megfurnírozzák, hogy a tulajdon bőrére nem ismer; körös-körül
 4    I,     XI|       vigyáz a másik leányára, mint tulajdon gyermekére, s anyja, védnője
 5    I,    XII|        éjjel az ő saját lakóházába, tulajdon szállása egyik szárnyába.
 6    I,    XII|           golyó; hát diszkréció ez, tulajdon segédeinkre lövöldözni,
 7    I,   XIII|           Kalotai Frici is itt van; tulajdon szekerén jött. Vajon hol
 8   II,    XIV|         szerették e két ifjút, mint tulajdon gyermekeiket; úgy szerették
 9   II,     XV|           ellopja, elrabolja, és ez tulajdon leánya becsülete, erénye,
10   II,     XV|            grimaszokkal elszavalják tulajdon verseiket, s végre két-három
11   II,     XV|      poétának lapokat ad, melyekben tulajdon munkáit olvashassa; a művészt
12   II,  XVIII|            most úgy tekinti, mintha tulajdon leánya volna. A nagyságos
13   II,    XIX|           akikben sem jó, sem rossz tulajdon nincs, amiért megemlékezzék
14   II,   XXVI|     elrendezni sajátszerű tehetség, tulajdon hivatás kell, s ez kiválólag
15   II,   XXIX|           helyen járunk. Eltévedtél tulajdon házadban, ez nőd hálószobája.~ ~–
16   II,   XXXI|          emlékezni a többire, kiket tulajdon édesapjok is képes volna