Kötet, Fezejet

 1    I,     XI|         nagyobb bizalmat gerjeszte szívében. Akire az ország sorsa van
 2    I,     XI| félelemidéző befolyást gerjesztett szívében. Sietteté Krammnét a karzatról,
 3    I,    XII|           rettentő borzalom támadt szívében. Érzi, hogy helytelenül
 4    I,    XII|         arca bizalmatlanságot költ szívében, és irtózik az eszmétől,
 5    I,   XIII|         rémületet, mely e szavakra szívében gerjedt, s nem gondolt egyébre,
 6   II,    XIV|           egy gondolat élt most is szívében. Azon férfi arca, kit szeretett,
 7   II,     XV|             mely az üldözött leány szívében született, s mely oly szikrázóvá
 8   II,  XVIII|      képest, akit alkotott magának szívében!~ ~Milyen önzők, üres lelkűek,
 9   II,  XVIII|       óhajtásnak kezde helyet adni szívében, mintha igen föltehető esetnek
10   II,  XVIII|           baja van a szenvedőnek a szívében. Engedelmet kérek, hogy
11   II,   XXII|          embernek megtudni.~ ~Vagy szívében áruló legyen az iránt, ki
12   II,    XXV|            vétkes boldogságot érze szívében ezalatt! És mit használ
13   II,    XXV|       könnyeit érzé kezein, arcán, szívében égni, mindig az ő zokogó
14   II,    XXV|       mindig érzeni vélte arcán és szívében azokat az égető könnyeket,
15   II, XXVIII|     szerelem fogadta volna az ifjú szívében, kitől úgy elszakította
16   II,   XXXI|          gyanút gerjeszthet ellene szívében. Nem ismerte Flóra szívét.~ ~