Kötet, Fezejet

 1    I,     IV|          hogy a derék tábornok igen szerencsés az asszonyok körül, engem
 2    I,     IV|           az én régi pártfogóném, a szerencsés véletlen, jön segítségemre
 3    I,      V|            megvénült. És ha jön egy szerencsés vetélytársné, kinek két
 4    I,    VII|        lennék nagysádtoknak, ha oly szerencsés volnék, hasonló honvágytól
 5    I,   VIII|            kapuajtón, s kívángatnak szerencsés jó reggelt Varju András
 6   II,    XIV|           árnyék után futnak, míg a szerencsés kéjelgő furfangos terveinek
 7   II,    XIV|            érdemes mesterrel vagyok szerencsés szólhatni?~ ~Boltay mester
 8   II,     XV|         óráig tartott, míg elmondta szerencsés merényletét, mennyit küzdött,
 9   II,     XV|            szerencsétlen a kártyán, szerencsés a szerelemben. Szegény Fennimor,
10   II,   XVII|    varázserővel bíró eszme, melynek szerencsés indítványozója Kárpáthy
11   II,   XVII|            szenved, nem lehet olyan szerencsés, hogy az ülésben részt vehessen,
12   II,  XVIII| gazdagságért, mint te). No de ön is szerencsés kópé, Kárpáthy, valóban
13   II,     XX|         amannak a korszerű eszmének szerencsés sikerüléseért. Gróf Szépkiesdy
14   II,   XXIV|              meghallgatja, amidőn a szerencsés véletlen azt az ötletet
15   II,   XXVI|         környékben, és hidegvérű és szerencsés.~ ~A klubban nem hozták
16   II,    Meg|              A magyar nyelvben igen szerencsés szó az, hogy „költ”, mert