Kötet, Fezejet

 1    I,    III|              Szép. És ki fogja e szent akarást megkezdeni? Mert
 2    I,    VII|    irányzott fegyvert!…~ ~Rudolf szent borzadályt érze végigfutni
 3    I,    VII|           miknek zengése Sault * szent Pálra változtató.~ ~És csodálatos!
 4    I,   VIII|        ott hagytalak volna, ahol szent Pál az oláhokat. No de csak
 5    I,     XI|    fiatal, szegény hölgyet, ki e szent dallamokat oly szépen éneklendi,
 6   II,    XIV|           Ugyan ne csinálj olyan szent pofákat! Énelőttem akarsz
 7   II,    XIV|         elvesznek, eltörpülnek a szent természet ölében.~ ~Fanny
 8   II,    XVI|        indult nehány nap múlva a szent sírhoz Palesztinába – mint
 9   II,    XXV|        nem gyöngék.~ ~– No akkor szent a béke. – Mit izent Fanny?~ ~–
10   II,   XXIX|          javakból, miket Isten ő szent felsége kezeimre bízott,
11   II,   XXIX| kenyérszelettel helyezett. Az Úr szent vacsorája ez. Utolsó, minőben
12   II,   XXIX|   keresztényi alázattal járult a szent jelvények elé, a többiek
13   II,   XXIX|       azt mondá, hogy nem akar a szent kenyér és bor után közönséges
14   II,    Veg|    szeretem úgy, ahogy vannak; s szent borzalommal emelek kalapot
15   II,    Meg|        Ha lehet a galamb vallási szent jelvény, miért ne lehetne
16   II,    Meg|     miért ne lehetne éppen olyan szent jelvénye a költészetnek