Kötet, Fezejet

 1    I,      I|    önkénytelen, öntudatlan egy mély sóhaj szakadt fel kebléből.~ ~–
 2    I,    III|       ha olykor megszólal, oly mély, dörgő hangot hallat, hogy
 3    I,    III|    Vannak fiai! – szólt Miklós mély, erős hangon.~ ~– Ez helyesen
 4    I,     VI|       birodalomrul volt szó!~ ~Mély csend honolt mindenütt,
 5    I,    VII|        Szemeinek fehére valami mély porcelánszerű kékséggel
 6    I,    VII|    odalenn elcsendesültek, oly mély a várakozás, a bámulat.
 7    I,   VIII|      egy magas hegytetőről egy mély kőbányába hengerült le,
 8    I,      X|      saját kezűleg írta hozzá, mély fájdalmát fejezve ki afelett,
 9    I,    XII|  menjen kifelé.~ ~Ez idő alatt mély csendesség volt a teremben,
10    I,    XII|        a dandy távozni készül, mély, erőszakosan lenyomott hangon
11    I,   XIII|     távolban megállt előtte, s mély tisztelettel meghajtá magát.~ ~–
12    I,   XIII| negyven év óta mindig, most is mély főhajtással válaszolt nagy
13    I,   XIII|     leborult imádkozni, valódi mély áhítat ült minden vonásán,
14   II,     XX|    megveregeti nagytenyerével, mély gordonkahangon mondva: „
15   II,    XXI|   fürdések után ismert mint jó mély és széles vizet. Jó volna
16   II,   XXIV|      hogy te Kárpáthynéval oly mély barátságban vagy.~ ~– Ah!… –