Kötet, Fezejet

 1    I,     II|       perelni fogok.~ ~– Csak maradjon ön csendesen – csillapító
 2    I,    VII|  Kezével int a hölgynek, hogy maradjon kissé hátra. Neki egy égő
 3    I,     XI|   hogy hátha majd ő nem lesz, maradjon Fannynak. És a leány is
 4    I,     XI|  követelek; azt, hogy erényes maradjon. Ha ellenkezőt tudnék meg,
 5    I,   XIII|    van? Már akkor csak inkább maradjon annál, aki eltette. Vagy
 6   II,    XIV|      s hajdújának intve, hogy maradjon hátra, megszólítja a kézművest.~ ~–
 7   II,     XV|     Fanny esengve kérte, hogy maradjon ő ott továbbra is.~ ~– Lássa
 8   II,     XV|       esküvő napjáig titokban maradjon, úgy nem tudhat afelől semmit
 9   II,  XVIII|       Ugyan édes Varga bácsi, maradjon ülve, vagy különben én is
10   II,  XVIII|        s megelőzte benne.~ ~– Maradjon kérem, némi kérdeznivalóim
11   II,  XVIII|      Csak hagyja szeretetnek, maradjon, ahogy elébb mondta.~ ~–
12   II,   XXII| magához.~ ~– Ne menjen ön el. Maradjon itt. Beszélgessünk.~ ~Óh,
13   II,   XXII|      Neje óhajtja, hogy ő ott maradjon, hogy vele beszéljen! Ez
14   II, XXVIII|      úgy szánta az ifjút.~ ~– Maradjon ön itt, én egyedül hagyom.
15   II,   XXIX|      hozzá. Kívánom, hogy úgy maradjon, ahogy van. Nevem van ráírva,
16   II,   XXIX|     az! Nem kívánom. Éljen és maradjon ideje megtérni Istenhez.