Kötet, Fezejet

 1    I,    III|                  hozzám, és én nem lehetek közöttük, kiesik a könny szememből,
 2    I,    VII|          korbácsnyéllel verve magának utat közöttük. Kis idő múlva ismét visszatért.~ ~–
 3    I,    VII|                    vészt hoznak: reám.~ ~– Közöttük és közötted állok! – szólt
 4    I,   VIII|                    változatlanul megmaradt közöttük, bár a pünkösdi király korbácsnyéllel
 5    I,   VIII|                    eldöntő viadal kezdődik közöttük, mely rendesen az egyik
 6    I,      X| grófkisasszonyokkal társalognának. Akadnak közöttük víg, mulatságos fiúk, akik
 7    I,      X|                     életkorukban alig volt közöttük egy-egy év különbség. Amint
 8    I,     XI|              gondolok reájok; pedig vannak közöttük, kiket a világ dicsőséggel
 9    I,     XI|                 gyermekkorától fogva nincs közöttük, s lelke oly tiszta, mint
10    I,   XIII|                gondviselés dolgait végezni közöttük, mert már nagybátyja az
11   II,    XIV|         bámulhatják, tisztelhetik; tán van közöttük választottja! Nem, senki
12   II,     XV|                   igen szokott előfordulni közöttük Mayerné neve, tehát alkalom
13   II,    XVI|               segéd kardja keresztben állt közöttük.~ ~– Urak, ez nem szabad!
14   II,  XVIII|               orvosságot és jó szót osztva közöttük; nemcsak azt cselekszi,
15   II,   XXIV|                   hiszen semmi sem történt közöttük. Igaz ugyan, hogy ő már
16   II,   XXVI|                   férfias hang szólalt meg közöttük.~ ~Rudolf volt az.~ ~– Uraim!