Kötet, Fezejet

 1    I,    VII| szemközt tekintve. Egyfelől a könnyelmű, oktalan gőg büszke, nevető
 2    I,      X|     ismerném önt, hogy milyen könnyelmű, kénytelen volnék igen elvetemedettnek
 3    I,     XI|        cifrára felöltözködve, könnyelmű szerelmi dalokat, hivalkodó
 4    I,     XI|        az bizonyára nem lehet könnyelmű ember.~ ~Hajh, sokan nagyuraink
 5   II,    XIX|      sikerült. – Valahányszor könnyelmű, csapongó vagy hetyke, alacsony
 6   II,   XXIV|   előtt. A világ előtt ő igen könnyelmű nőnek tartatik.~ ~– A világ
 7   II,   XXIV|     mondani, amit őróla, hogy könnyelmű, hogy gyönge nő vagy?~ ~–
 8   II,   XXIV|  barátságodnak, hogy téged is könnyelmű, gyönge, esendő nőnek fognak
 9   II,   XXIV|    fognak tartani.~ ~– Engem? Könnyelmű, esendő, gyönge nőnek? –
10   II,   XXIV|   vagy. S ám tartson mindenki könnyelmű nőnek Kárpáthyné miatt,
11   II,   XXIV|      előtted, hogy nem vagyok könnyelmű, nem vagyok gyönge – még
12   II,   XXIV|      nem is lesz soha gyönge, könnyelmű asszony – de mégis visszatartá
13   II,    XXV|         Látod, nem vagyok oly könnyelmű, mint gondolod, nem vagyok
14   II,   XXIX|      azok megrontanák szívét, könnyelmű, esztelen embert nevelnének
15   II,   XXXI|      Ölhetett akárhány embert könnyelmű párbaj okban, tehetett semmivé
16   II,   XXXI| tehetett semmivé akárhány nőt könnyelmű szerelemben, azt nem rótták