Kötet, Fezejet

 1    I,      X|        alkalmatlanságára, röviden kívánom elmondani, amiért jöttem.
 2    I,   XIII|         éltesse a nagyságos urat, kívánom tiszta szívből!” – mondá
 3    I,   XIII|      talál.~ ~– „Isten jóvoltából kívánom én kegyelmednek, a nagyságos
 4    I,   XIII|      kettőst. – Az isten éltesse! Kívánom tiszta szívből!”~ ~Jancsi
 5   II,    XIV|          fog hozni.~ ~– Én is azt kívánom, de hiába, az ördög sem
 6   II,    XIV|         neki ajándékba küldeni, s kívánom, hogy használja azt sokáig.~ ~–
 7   II,    XIV|    ellopják azt tőle. Íme, én nem kívánom, hogy gyámleányát akarata
 8   II,     XV|    láthatnám őt még egyszer – nem kívánom én, hogy vele beszélhessek,
 9   II,    XXI| tekintetet.~ ~– Nem, nem. Azt nem kívánom, hogy elmaradj. Eredj, mulass.
10   II,   XXIV|          érzéki.~ ~– Nono; én nem kívánom, hogy nőm kedveért őt rágalmazd,
11   II,   XXIX|           az) –, amidőn meghalok, kívánom, hogy azon ruhámba öltöztessenek,
12   II,   XXIX|          semmi se tétessék hozzá. Kívánom, hogy úgy maradjon, ahogy
13   II,   XXIX|       lenni. Ne is legyen az! Nem kívánom. Éljen és maradjon ideje
14   II,   XXIX|      ideje megtérni Istenhez. Nem kívánom, hogy kolduljon, nem kívánom,
15   II,   XXIX|      kívánom, hogy kolduljon, nem kívánom, hogy szükséget lásson,
16   II,   XXIX|          emelésére szolgálandnak; kívánom és óhajtom Istentől, hogy