Kötet, Fezejet

 1    I,     II|                     mellét kifeszítve s jobb karját a karszék támlája mögé vetve –,
 2    I,     II|                 büszkeség, s hidegen voná ki karját a bankár kezéből. – Ön mégiscsak
 3    I,     IV|                     erkély rácsozatának, két karját túllógatva rajta. – Fi donc!
 4    I,     IV|                      István megfogá Abellino karját, s mutatóujját annak gomblyukába
 5    I,    XII|                       hanem vagy lábát, vagy karját éri a golyó; s akkor, ha
 6   II,    XIV|                      Az éltes úr mosolygott, karját a mesterébe ölté, s kitűnő
 7   II,    XIV|                  Kárpáthy megfogá a kézműves karját, hogy jobban ráfigyeljen.~ ~–
 8   II,    XVI|                      Fennimor gyöngülni érzé karját, s emiatt hátrálni kezde.
 9   II,  XVIII| szeretetreméltósággal fektetve szép gömbölyű karját az öregúr vállára –, ezek
10   II,  XVIII|                   gyermek voltam.~ ~János úr karját nyújtó az amazonnak, ki
11   II,    XXI|               nyergéből, hirtelen megragadja karját, s izmos kézzel odaöleli
12   II,  XXIII|                      protektori arccal öltve karját Abellinóéba, s elkezdett
13   II,  XXIII|                  dühösen Abellino kiszakítva karját Kecskereyéből, s haragosan
14   II,   XXIV|                    juthatott, s karjába ölté karját, s mint akik legjobb barátok,
15   II,    XXV|               kezdjen.~ ~Odasimult hozzá, és karját karjába ölté; hogy ha meg
16   II,   XXVI|                Abellino megragadva Kecskerey karját.~ ~– Szeretnéd tudni?~ ~–