Kötet, Fezejet

 1    I,    III| nyugalommal felelt:~ ~– Ha az erős hang jó cáfolat a meghalás ellen,
 2    I,     IV|            vékony, cérnaszálvékony hang; ez gróf Vezekéri, magyar
 3    I,     IV|           művészi arcjáték, kitűnő hang és ragyogó érzelem jutalmául
 4    I,     IV|         kiálta fel egy türelmetlen hang.~ ~– Uraim, én diszkréciót
 5    I,     VI|           trillánál valami harsány hang „brávó”-t kiált, s arra
 6    I,     VI| biztatásból, elégültségből vegyült hang kíséré végig Jozefine első
 7    I,    VII|         nemes akcentussal kiejtett hang mellette, s Chataquéla egy
 8    I,     XI|     meglepé a szép csengésű fiatal hang, nem tartóztathatá magát,
 9    I,    XII|     lépcsőn, kívül valami arrogáns hang tudakozódása hallatszék,
10   II,  XVIII|       örömének eleven zajától. Oly hang ez, melyet rég nem hallottak
11   II,     XX|           melyben e nemes állatok (hang a karzatról: „Személyek!” –
12   II,     XX|     legjobb könyvekre. (Zúgás; egy hang: „Hisz így nem az agarak,
13   II,     XX|       cigányokat. Azután az utolsó hang is elhalt, és azután aludt
14   II,   XXVI|             E percben erős férfias hang szólalt meg közöttük.~ ~
15   II,  XXVII|        helyen maradt állva, és egy hang nem repült el szájáról.~ ~–
16   II,  XXVII|            neki, csak fejével int. Hang nem jön ajkára; fejét félrefordítja,